[aúú]

Feran félrebillenti a fejét, mint akinek a fülébe sugdosnak valamit.
-A hajót pár napja megtámadták ..... utasként felszállt banditák ..... Belülről inkább romhalmaz, mint hajó. .... Fele legénysége van mint szokás lenne ... Sok a sebesült .... zárt raktér .. erős pecsétek, mágikus és fizikai csapdák.
Kiegyenesedik:
-Egyenlőre ne foglalkozzunk velük. Táborozzunk le a falun kívül. Ha esetleg a hajó amit Gil látott a kalózoké, akkor valószínüleg támadás lesz ma este. Ha pedig így lesz meg fogják szórni kővetőkkel a kikötőt és a fogadót de a falut biztosan. Tömzsipöröly menj hívdd vissza Dhar-t és az Atyát.
A törpe elrobog a fogadó felé.

Akkor viszont, ha a falusiakat meg fogják támadni, lehet mégiscsak maradnunk kéne... ha elég zóna varázsjelet kipakolok, akkor az egész falut meg tudom védeni, nem olyan nagy terület ez a rakás ház...

Gilnek:
- Engem rabszolgának? Ezek a... - mondom megrőkönyödve, arcomon színtiszta döbbenettel és undorral. Látszik, hogy folytatnám még a mondandómat, és valószínűleg nem a legkifinomultabb szófordulatokkal.

Ők nem válogatnak... minél különlegesebb valaki, annál drágábban el tudják adni... sajnos az emberknél rövid életükből kifolyólag nagy szerepet játszik a pénz és vannak akik sokat fizetnek egy önhöz hasonló hölgyért.

Esetleg, ha nagyon arra készülünk, hogy megelőzzünk egy együttes támadást, akkor én el tudom süllyeszteni a horgonyzó hajót akár most is... bár ezzel az igazi veszélyforrást nem hiszem, hogy megszüntetnénk...

Gilnek:
- A falusiak dolga, nem a mi ügyünk. Nem érdemes felesleges összetűzésbe keverednünk, ráadásul önszántunkból. Így sem lesz egyszerű utunk.

Rabszolgának lenni nem lehet nagy mulatság, bárkiről is van szó, így nem érzem azt, hogy ezeket a szerencsétleneket magukra kéne hagynunk a vész közelettével... nekem pedig nem okoz gondot, hogy a mágiámat kiterjesszem az egész falura... aztán onnan se ki, se be nem megy senki míg én nem engedem.

Gil esetleges elrablásommal kapcsolatos további fejtegetéseről alkotott véleményemet megtartom magamnak. Szótlanul végighallgatom, amit mond.

Kérem ne vegye a szívére amit mondtam az ön elrablásáról, hisz azok nem az én szavaim voltak, hanem az övék. Mikor önök Ferran-nal elindultak tőlük, akkor beszélték pusmogva, nekem meg elég jó a fülem...

Gilnek:
- Nekem nem áll szándékomban segíteni ezeknek az embereknek, nem az én dolgom. Ön azt tesz, amit akar, az sem az én dolgom, míg nem sodorja veszélybe azt amiért útra keltünk. A felesleges feltűnés, pedig veszélyes.

Feran Ryel-re pillant, majd Gil-re:
-Arrébb táborozunk. Az egyik közeli domb mögött. Valaki mindig a dombtetőről figyeli az eseményeket és figyelmezteti a többieket, ha bármi történik. Ha olyan események lesznek akkor beavatkozunk, ha nem akkor nincs értelme feleslegesen pazarolni a mágiát és az erőnket

Kedvem lenne kifejteni az elfnek a kalózokról alkotott véleményemet, de azzal elárulnám magam, így csak annyit mondok fagyosan:
- Nem vettem a szívemre.