[VérGyöngyTyúk Z]

Szürkesörény mellé odakészítem a málhás nyerget és lecsutakolom, gondoskodom róla, hogy megfelelő táplálék legyen előtte. Aztán előveszek egy kissebb zsákot és töltök bele zabot (ami úgy 2-3 napra elég a legelés mellett a póninak), majd odateszem a málha mellé. Utánna irány föl és összekészítem a holmimat, úgy hogy a málhába mit rakok és mit a hátamra, ha nem fér Szürkesörényre. Nem akarom túlterhelni a lovam.
Mikor a szobádba érsz enyhén szólva is megdöbbensz, és percekig csak ámulva nézed a falakat és a padlót, ami a szoba belsejében kővé változott. Díszes faragott köveket látsz magad körül, amin mindenféle fémből (arany, ezüst, réz, színes lunírok, abbit, olyan is van, amiről nem tudod micsoda) készült sárkányok tekeregnek, amiknek különféle drágakövekből vannak a szemei. Ilyen mesteri munkát még nem láttál, a sárkányok minden apró részlete tökéletesen ki va dolgozva. A berendezés nem változott.
Kerekre tágult szemekkel lépek beljebb. Berántom magam mögött az ajtót és leveszem a csizmám. Lábam élvezi a hideg kő tapintását. Óvatosan nem a sárkányokra lépve megyek beljebb és csodálom a képeket, faragványokat. Lágyan, érintek meg minden elém kerülő újabb és újabb faragást és simítom végig őket. "Törpe" szemmel vizsgálom a kidolgozást és az anyagokat.
-Gyönyörűek - suttogom - a legszebb munkák amiket valaha is láttam. Tán nincs oly törpemester sem, ki ugyanijen szépséget tudna alkotni. Gyönyörűek.
Megállok a szoba közepén és lassan körbefordulok, hogy szemem beigya a teljes látványt.
-Hogyan? Miért? - kérdem.
A hátad mögül Lin lép elő a felnőtt alakjában.
- Mert szereted a köveket, és a fémeket, azért - mosolyog rád kedvesen.
- Vagy jobb szeretnéd, ha visszaalakítanám?
-Nem-nem! - ellenkezek gyorsan - Ez egyszerűen gyönyörű. Ha látná ezt Oggi, hát az egész házat elvitetné egyben Tarinba, hogy minden törpe csodálhassa a műved. - elmosolyodok szélesen, cinkos pillantással - Persze utánna mindenki azt szeretné, hogy készíts neki valamit és a világ minden kincsét elédraknák érte.
Mélyen beszívom a levegőt és a kő, meg a fémek illatát és lehunyt szemmel élvezem egy pillanatig.
-Hogyan hálálhatnám ezt meg neked?
- Ha én találom ki helyetted mivel lephetnél meg, abban mi nekem a jó? - kérdi csípkelődve.
-Na jó. Megint igazad van. Viszont gondolkodtam valamin. Te ugye a Házhoz vagy kötve. Anyukád nem enged ki, de mindent látsz amit a ház, vagyis azt i amit a legkissebb szög is a falban. Jól mondom?
- Igazából ő nem az anyám, csak így egyszerűbb volt elmagyarázni. Ő az, akinek az őse engem a házhoz kötött. És igen látok mindent itt.
- Hmm... és mi történik akkor, ha a ház egy darabját, amihez hozzá vagy kötve, valaki elviszi magával? Hiszen az akkor is ehhez a házhoz tartozik, ha nincs itt.
- Elméletben elképzelhető, még sosem próbáltam. Ami viszont szinte biztos, hogy az a darab felett nem lesz akkora hatalmam, mint itt a házon belül. Szeretnél egy darabot belőlem?
-Arra gondoltam, hogy ha még sosem láthattál más helyet ezen kívül akkor esetleg íly módon magammal vihetnélek bizonyos szempontból. Ha egyszerre látsz minden "darabkáddal" akkor el tudod itt látni a feladatod, ugyanakkor látod mindazt amit én az úton. Meg esetleg beszélgethetünk, is ha lesz rá időd. Így tőlem azt kapnád ajándékba, hogy amere csak járok látod és így sokmindent megismerhetsz még a világból. Tetszik az ötlet?
- Nagyon is - mosolyodik el szélesen - hozzá is kezdek.
Leül a földre eléd, aztán kinyújtja a jobb kezét, és a semmiből, egy tőr jelenik meg benne, utána az egyik hajtincséből levág egy nagyobb darabot, és a ball tenyerébe helyezi, majd a megvágja a bal kezét nem sokkal csukló felett a tenyere felöli odalon, és úgy mozdítja a kezét, hogy a vére a hajszálakra follyon. Ezután eltünteti a fegyvert és a jobb tegyerét felfelé tartva koncentrálni kezd. Látod, hogy a tenyere alatt a kő megmozdul, és mintha víz lenne elkezd hullámozni, majd fogja magát és felfolyik a lány kezébe. Mikor kisebb tócsa kő kerül a tenterébe, fogja és átönti a másik kezébe. A folyadék ellepi a hajat, és a vért, majd elkezd alakot ölteni. Mikor befejezi a műveletet egy tenyérnyi nagyságú szobrot látsz meg a kezében, ami az ő szakasztott mása. Nagy része márványból van, a rövid köpenyke fehéraranyból, a rajta lévő sárkány minták különféle színes fémekből, és drágakövekből készültek, a haja és a szemöldöke feketelunír, a szeme ónix, az ajkai rubinból vannak. Feléd nyújtja:
- Én a ház rész vagyok, ez a ház rész, most már egyek vagyunk a kőben.
Elveszem a szobrocskát és magasra emelve csodálom. Aztán előveszem a tőröm és a bal karom belsején kis vágást ejtek. A kicsorduló pár csepp vérbe a szobrocska talpát érintem, majd pár cseppet oda, ahonnan a követ "kimerte":
-A vérem árán vigyázok rá és a vérem adja tudtul neked, ha eltávoznék Tooma oldalára. Egy vagyok veled a kőben.
A holmimból előveszek egy bőrszütyőkét és úgy helyezem bele a szobrocskát, hogy a szemei-arca kilátszódjon. Aztán egy erős szíjdarabbal a nyakamba kötöm és az ingem alá helyezem, hogy két gomb között "kilásson".
-Mikor haladnunk kell így visellek jó? Aztán mikor csak tehetem, kiveszlek és úgy mutatom meg mit látni lehet jó?
A kő beissza a véredet.
- Rendben - mosolyodik el - most már majdnem sárkány vagyok, ha nem is tudok repülni. Nem biztos, hogy mindig tudok majd figyelni rád, de ha bármikor szeretnél beszélni velem, vagy mutatni valamit, szólíts, és figyelni foglak.
- Most mennem kell, de késő éjjel kevesebb dolgom lesz, ha ráérsz találkozhatnánk. Mit szólsz?
-Rendben! Ha esetleg aludnék keltss fel nyugodtan amikor ráérsz. És mégegyszer köszönöm amit tettél.
- Nem tettem semmi rendkívülit. A szobádat így hagyom, míg itt vagy, de kérlek ne mutogasd másoknak, nem értenék meg, csak megijednének - mondja, azzal szokásához híven besétál az egyik falba.