[Deni]

-Majd megpróbálok boldogulni a magam módján. Remélem sikerül. *elmerengek egy fél pillananatra, hogy mit is keresek én itt.. majd elhesegetem a gonosz kis gondolatfoszlányokat és ismét a feladatra koncentrálok*
-Így is köszönöm a bátorítást ésömm.. igen, készülődhetünk.
- Rendben. Kérem fáradjon be oda - int az egyik innen nyíló ajtó felé - a szükséges dolgokat megtalálja ott. Míg odavan előkészítem a ruháját.
Bemész a mutatott ajtón, és egy fürdőhelyiségben jutsz, felfrissíted magad, majd visszatérsz a szobába. Cseresznyevirág szertartásosan feltűzi a hajadat, majd befesti a bőrödet fehérre, fekete festékkel megerősíti a szemöldököd ívét és a szemed vonalát, ajkaidat piros festékkel színezi be. Ezek után megkér, hogy vesd le a felső ruházatodat, harisnyát ad neked, majd egy bonyolult szabású selyemruhát kezd el felcsavarni rád, a megfelelő helyeken szalagokkal és övvel rögzítve. Végül kapsz egy furcsa kis papucsot, amiben állni is nehéz, nem hogy járni (nem a sarka magas a papucsnak, hanem középen van egy marasítás rajta). A ruha szúk rajtad, és érzed, hogy ebben csak igen kicsi lépésekben lehet közlekedni, futni akkor sem tudnál, ha akarnál.
Az egész készülődés roppant hosszadalmas, és bonyolult. Úgy érzed ez inkább egy szertartás, mit egyszerű készülődés.
*Inkább megtartom magamnak a véleményemet a helyi szokásokról, nem hinném, hogy segítőm örülne, ha kinyílvánítanám miként is érzem magam éppen. Miután végeztünk a felöltözéssel és arcom festésével, teszek pár lépést, hogy szokjam a papucsot és a szűk mozgásteret. Nem feltétlenül segít biztonságérzetemnek ez a selyemkaloda*
-Van még bármi teendőnk?
*kérdem kedvesen, miközben sétálgatok fel s alá a szobában bugyután lépkedve, mint macska akinek dióhéjat kötöztek a mancsaira.*
-Remélem sikerül megszoknom ezt a viseletet.
*Eresztek meg egy bárgyú mosolyt*
- Évekig tanuljuk hogyan kell kecsesen mozogni egy ilyen öltözetben. Gondolom nem lehet könnyű önnek, de e nélkül aligha hinné el bárki, hogy ide tartozik. Kérem kövessen, elvezetem abba a szobába, ahol találkozni fog az úrral - azzal elvezet egy nem túl nagy szobába, ahol már meg van terítve.
- Itt foglalhat helyet, míg várakozik - int az egyik ülőpárna felé.
- Ha az úr belép inkább ne álljon fel, nehogy baleset érje, inkább ülve hajtsa meg magát előtte. Ez nem akkora sértés, mintha rázuhanna az asztalra. De ha ezt nem tartja jó ötletnek, akkor helyezzen egy párnát a sarokba, távol a többi berendezéstől és gyakoroljon kicsit. Ha nincs több kérdése, engedelmével távoznék - hajol meg feléd a lány.
-Évekig? *szalad ki a számon önkéntelenül.. nem is tudom miért hittem, hogy minden menni fog mint a karikacsapás- korholom magamat némán és követem a lányt a szobába*
Sikerül hasraesés nélkül közlekedned, de nem megy egyszerűen, főleg nem gyorsan.
- Köszönöm az útmutatást, szerintem célszerűbb lenne, ha gyakorolnám kicsit.. *és már araszolok is párnával a kezemben a sarok felé, meg kell hagyni elég lehetetlenül érzem magam*
-Ha úgy gondolja, hogy mindent elmondott, mit tudnom érdemes a ház szabályaival és szokásaival kapcsolatban, akkor nyugodtan távozhat.
Elindul kifelé.
*nézek rá, hogy van-e még valami. Ha úgy látom nincs akkor fejet hajtok és nekilátok a gyakorlásnak, ám mielőtt elhagyná a lány a szobát eszembe jut valami*
-Honnan fogom tudni, hogy megérkezett az úr a Pagodába? Mert sejtésem szerint jobb lenne ha nem látná, hogy itt gyakorlom a mozdulatokat a sarokban és így észrevenné, hogy nem kifejezetten boldogulok olyan dolgokkal, amiket elvileg évekig tanultam..
- Én fogom az urat ide kísérni, ha megérkezik. Mielőtt elindulnék vele ide, egy rejtett csengőt fogok megszólaltatni, aminek a zsinorját az előtérben láthatta - aztán meghajol feléd ismét, és távozik.
Próbálgatod a kecses felkelést, és leülést, de egyelőre annak is örülsz, ha elesés nélkül sikerül megcsinálnod a manővert. Körülbelül egy óra múlva már úgy érzed, hogy ha nem is tökéletes, és nem is éppen kecses, de leagább biztonságosan és viszonylag könnyen tudsz mozogni a ruhádban.
Nem sokkal ezután meghallod a csengőt, amiről a lány beszélt.