[VérGyöngyTyúk Z]

A kovácshoz érve először is illendően köszöntöm, aztán felmérem a műhelyét:
-Jó napot adjanak az istenek kovács uram! Volna kis ideje számomra?
- Jó napot magának is! Miben segíthetek?
A kovács, egy alacsony zömök ember nagy szakállal. Akár egy vékonyabb és kissé magasabb törpének is elmenne.
-Magam is kovács valék otthon, s ha szükség, vagy lehetőség adódik, más vidékeken is. Egy órára megengedné, hogy használjam az egyik munkaállását? Meg vennék is valami könnyű kardot. Olyan vékonyabb embernek, vagy gyermeknek valót.
- Rendben, de vagy segít megcsinálni a mai rendelés egy részét, vagy fizet a műhely használatáért. Melyiket választja?
-Hmm... Napközépre legkésőbb vissza kell érnem a Lágy szellő fogadóba. De a magam munkájával fél óra alatt kész vagyok, utánna míg van idő segítek persze. A különbözetet meg kifizetem. Jó így?
- Ha megfelelő minőségű munkát tud készíteni, akkor igen. Ott - mutat a műhely másik végében lévő helyre - segédem szokott dolgozni, de mivel ma nincs itt, így ott munkáhozláthat. Ha kell valami szóljon, én itt leszek - mutat a műhely másik részére.
A múhely egyébként jól fel van szerelve, sokféle eszköz van, és mint szép sorban egy polcon, az üllőtől és a fulytatótól nem messze. Látszik, hogy a neked mutatott helyen ma még nem dolgozott senki.
-Köszönöm.
Megdörzsölöm a markom és nekiállok. A parázs közé helyezem a vasrudakat és amíg forrósodnak kikeresem a megfelelő kalapácsokat és fogókat. A fegyvereim leteszem a munkaállás mellé, majd magamra öltök egy vastag bőr kovácskötényt. (az alját felhajtom persze)
Mivel a vasaim messze nem fegyverminőségüek, hamar átizzanak. Egyesével kiveszem őket fogóval és egyik felükre, úgy arasznyi hozzon élt kalapálok nagyjából, és mindkét végükre hegyes részt. Amelyik égén nincs él, oda gömbkalapáccsal csapok párszor, hogy jobb fogás essen rajtuk. Gyorsan, vízben hűtöm ki őket, amitől kissé ridegek lesznek, majd a lábbal hajtott köszörűvel elkészítem az éleket és a hegyeket. Durva munkájú dobótőrnek látszanak így. Az egésszel úgy 3/4-ed óra alatt végzek (tapasztalásos, "reálban" egy-egy elkészülte úgy 10-15 perc nem műhelyben ) aztán megnézem mit kell készíteni a kovácsnak. Ha a napi rndelésében vannak kardok-fegyverek, akkor azokkal dolgozom, mert fegyverkovács vagyok és a többi részéhez a szakmának, nem értek annyira.
Amikor eljön az idő, letakarítom az állást és visszapakolom a szerszámokat.
-Mivel tartozom?
A kovács megmondja, hogy mit kell készítened, és anyagot ad hozzá. Mikor végzel 30 rezet kér tőled, majd megjegyzi, ha bármikor munkát keresel nála találsz. Látod, hogy igen elégedett a munkáddal.
Nap közép előtt valamivel visszaérsz a fogadóba.
A kovácsnak:
-Köszönöm. Remélem még járok errefelé. Akkor szívesen dolgozom majd pár napot-hetet ha kell. Ha tudok, hozok majd jóféle ércet is. Vagy még jobbat tudok.
Felírom egy darab papírra egykori felettesem nevét és "címét", meg a nevem és pár szót törprúnákkal.
-Írjon neki, Kékkő Dráf-nak Tarinba. A rúnákat másolja át, vagy mégjobb, ha elküldi ezt a darab papírt is. Ő meg tudja oldani, hogy jóféle törpe kereskedők finom acélnak való ércre kössenek magával üzletet. Az első, próbaszálítmányt feldolgozás után kell csak fizetnie. - rákacsintok - bár ha jóféle sört tud szerezni akkor olcsón megúszhatja.
Elköszönök aztán visszamegyek a fogadóba.
A kovács nagyon megörül az ajánlatodnak, és megígéri, hogy feltétlenül élni fog a lehetőséggel, és hálája jeléül elengedi 15 rezet.