[VérGyöngyTyúk Z]

Farkas-nak:
-Rendben, menj csak.

Magamban a kislányon gondolkodom. Azokon amiket mondott és azokon amiket sejtetni engedett.
Amikor nincs senki a folyosón (nehogy idiótának nézzenek) odalépek a falhoz és halkan beszélni kezdek hozzá:
-Remélem hogy még tudunk beszélgetni majd. Szeretnék még veled beszélni és ha kedved van sokat mesélni neked az otthonomról. Ha lesz időnk akkor ma, ha pedig valamikor a jövőben lehetséges, akkor elvinnélek az én népemhez, hogy taníts ott enyéim közül kiket akarsz és megmutassak mindent mit népim alkotott ezen a földön mit átmenetileg otthonunknak mondunk
A fal anyagát alkotó selymen az egyik festett sárkány megmozdul, tekeregni kezd, majd halkan megszólal, szinte suttog, és valamiért biztos vagy benne, hogy csak te hallod.
- Köszönöm a kedvességed. De én nem hagyhatom el a házat. A ház a részem, és én része vagyok a háznak. Most menem kell - azzal a sárkány ismét olyanná válik, mint előtte volt.
A hang most felnőttnek tűnt, te mégis tudod, hogy a lány volt az.