[Chris]

MAGUS. Ketten játszunk + a mesélő. Aúú-val elhatároztuk, hogy a karijaink házasok lesznek (elvégre miért ne, meg különben is ketten leszünk, szal nincs akit zavarjon, a KM meg belegyezett). Aúú karija egy Arel pap, az enyém meg egy harcművész, mind a ketten félelfek.
Elkezdtük kitalálni vajon hogyan is találkoztak a kerekterek:
Én: - Szerinted hol találkoztak?
Aúú: - Egy csatában.
- Hogy ismerkedtek meg?
- Hát az én karim meghívta a tiedet vacsorázni, utána kockáztak, végül egy hangulatos kocsmai verekedésben vettek részt...
- Mi tetszik a te karidnak az enyémben?
- Minden: nő, félelf, és verekedni is tud.
Ennyit az elvárásokról, gondoltam magamban...

Kedves KM-ünk nem semmi történetet talált nekünk... Második nap reggele azzal kezdődött, hogy valami "csoda" folytán a karakterem szentül meg volt győződve, hogy ő varázsló, és harcolni azt véletlen se tud...
Mikor a férje nagy szomorúan közölte, hogy nem tudja használni az istennőjétől kapott erejét, és nem jönnek létre a varázslatai, a karim nagy büszkén beszólt, hogy majd ő megmutatja hogyan is kell varázsolni. A pap feje persze elnyúlt, mi az hogy az ő harcművész neje varázsolni akar. Persze a nő meg fogta magát, és elmormolt valamit, meg hadonászott, természetesen nem működött, mire nagy együttérzően közölte, hogy hát igen varázserő nélkül igen kellemetlen a létezés. Férjura igyekezett meggyőzni őt, hogy nem varázsló, persze sikertelenül. Mire nagy hisztéria lett, hogy miért is nem hisz neki, pedig már annyi éve házasok, és jött a kifakadás:
- Nem is értem miért vettél feleségül egyáltalán!?
- Hát nem a varázserőd miatt az biztos...
E mellé még volt egy férfi bárd, aki nőnek képzelte magát, és iszonyodott az egerektől, egy korg, aki szintén varázslónal hitte magát, és harcolni persze nem tudot, valamint még egy hatalom nélküli pap. Így indult a kaland...