[Mona]

Hirtelen megnyikordult az ajtó, és Tóni, a kardot eldobva, bemenekült az ágy alá. A többiek az ijedségtől dermedten bámultak kifelé. Az ajtó még egyet nyikordult, majd egészen feltárult. Apró, zöld sárkány állt a küszöbön, földig érő hálóingben és kockás sapkában. Bátortalanul elindult az ágy felé, majd a szoba közepén elpityeredett.
- Olyan kicsi vagyok... és olyan álmos!
Mackó, Kis Elefánt és Csacsi már egyáltalán nem félt. Sorban leugrottak az ágyról, és körbeállták a kis Sárkányt, aki cseppet sem volt ronda, még kevésbé tűzokádó. Csak kicsi, puha és álmos. A játékok felsegítették őt az ágyra, óvatosan betakarták, és halkan dúdolgatni kezdtek neki.
- Kandúr, te nem jössz? - kérdezte Mackó.
- Nem! - felelt a macska durcásan az ágy alól. - Inkább megvárom itt, amíg felnő. Akkor majd veszedelmes lesz, és legyőzhetem őt a kardommal.
Szükség esetén.