Még 1 a nekem kedves mesékből
Pekár Krisztina :
Sárkány
Mackó az ágy szélén ült, mellette a Kis Elefánt és a Csacsi kuporgott. Mindhárman rémülettől tágra nyílt szemekkel figyeltek Tónira. Tóni kandúr volt, és mellesleg nagyon bátor. Most is peckesen sétált az ágy előtt, és hevesen magyarázott:
- Az előbb tisztán hallottam, amint Peti azt mondja : "Ez a sárkány nagyon szép!", ami szerintem nagy butaság. Hiszen egy sárkány tüzet okád, hatalmas fogai vannak, és vastag pikkelyes bőre, ami egyáltalán nem szép.
Mackó, Kis Elefánt és Csacsi mindezek hatására kissé közelebb bújt egymáshoz.
- És mond, csak, Tóni - kérdezte bátortalanul Csacsi -, mit tehetnénk mi egy ilyen szörny ellen?
Tóni egy picit megszeppent. Erre igazából még ő sem gondolt.
- Hát... talán - mondta némi fejtörés után - az lesz a legjobb, ha ezentúl közösen utáljuk.
- Igen! - dörmögte Mackó. - Nagyon fogjuk utálni.
- Aztán - folytatta Kandúr -, máris hozom a fakardomat, és szükség esetén levágom a fejét.
- Az jó lesz! - helyeselt Kis Elefánt, és még közelebb bújt Mackóhoz. Szükség esetére.