[Pettyes]

Kb fél órával aután, hogy Gren visszavonult ismét, kezdesz fáradni, és megdörzsölöd a szemed, hogy frissebb legyél, mire befejezed egy sárkánymináts köpenybe öltözött niarei kislány ül veled szemben, és mihelyst ránézel csacsogni kezd:
- Szia! Van kedved beszélgetni velem? Sajnos a másik hozzád hasonló már elment, de ő nem is akart velem beszélgetni, undok volt és elzavart. De te ugye, ugye nem zavarsz el?
Egy kicsit meglepődök, újra megdörzsölöm a szemem, hogy nem látomás vagy illúzió, ha nem:
- Szervusz! Hát nem a legjobbkor jöttél Te lány, mert dolgom van, na de egy picit ráérek! - mosolygok felé.
- Miről szeretnél beszélni?
- Bármiről - vonja meg a vállát.
- Mi a neved? Hogy kerültél ide? Hol vannak a szüleid?
- Lin vagyok, itt lakom. Te hol laksz és mi a neved?
- Én Alysium vagyok! Látod most perpillanat nem lakom sehol, vagyis talán én is majd itt fogok egy picike ideig lakni, de amúgy a messzi erdők gyermeke vagyok!
- Én még sose jártam erdőbe. Az milyen hely?
- Az erdő, ahol én lakom egy nagyon szép hely! Sok fa él benne! Nyáron a kellemes szellők és enyhülést adó árnyékok otthona, nyáron télen pedig az apró hópelyhek játékos mezeje! Egyszer megkérhetnéd a mamád, hogy vigyen el téged sétálni egy ilyen helyre! Nem bánod majd meg! - mosolygok.
- Soha nem láttam még fát, és nem tudom mi az a hópehely - mondja szomorúan a lányka - tudod, én sose voltam még kint, csak itt bent a házunkban. Anyu nem enged ki a házból, hiába kérem. Mondjuk boldog vagyok itt, mert sokan jönnek-menek, de egyszer azért megnézném mi van odakinn.
- Hmmm, szóval még sosem voltál kint, tán anyu azt mondta, hogy beteg vagy és nem szabad kimenned, vagy nem szereti, kimész, mert esetleg nem fogadsz szót? -kacsintok rá és mosolygok.
- Anyu azt mondta én különleges kislány vagyok, és bajom esne ha kimennék, ezért nem enged ki.
- Na és ki az anyukád és hogy-hogy nem vagy mellette?
- Anyu most nem figyel rám, én meg elosontam - mondja neked cinkosan, majd aggódva folytatja - de ugye nem árulsz be?
- Szóval anyu nem figyel! - én is kicsit összehúzódom és úgy figyelek rá - Nem foglak elárulni, na de azt sem tudom, hogy ki az, akinek nem szabad szólnom. Melyik emeleten laksz?
Milyen szép a ruhád és milyen nemes álat van rajta, tudod mi az?
- Persze hogy tudom - mondja vidáman - ez egy sárkány. Ha nagy leszek én is szeretnék sárkáy lenni, de anyu szerint kislányokból nem szokott sárkány válni. Te mit gondolsz erről?
-Sárkányok - kis szünetet tartok és elmerengek - igen nagyon szép és büszke lények! Hogy lehet-e belőled sárkány, ha nagy leszel? Ez elég fura kérdés, tudod ha nem szereted magadat és nem bízol magadban, akkor sohasem leszel sárkány vagy ami szeretnél, ha viszont szereted magad úgy ahogy vagy, akkor miért is szeretnél sárkány lenni?! - mosolygok és egy picit elgondolkodom, hogy vajon megérteheti-e a kis lány azt, amit mondok neki.
- Szerintem úgy vagy jó, ahogy vagy, mit szólsz ehhez?
Kicsit elgondolkodik, majd mintha valamire rájött volna didalmasan kijelenti:
- A sárkányok tudnak repülni, ők szabadok. Egy sárkány tud magára vigyázni, és kimehet az utcára. Sárkány akarok lenni.
- igen igazad van a sárkányok tudnak repülni! Te tudsz repülni?
- Nem tudok repülni - itt elszomorodik.
- Szóval nem tudsz repülni, de ne búsulj! Súgok neked valamit! - halkabbra veszem a hangom és odasuttogom! Tudod miért tudnak a sárkányok vigyázni magukra?
- Miért?
- Mert volt egy mamájuk, aki nagyon vigyázott rájuk, féltette őket, óvta őket, ápolta és tanította! Ezután büszke és nagy lénnyekké nőnek, mint ahogy Te is fogsz és úgy érezheted magad, mint egy sárkány! Bizony!
- De jó, akkor én is sárkány leszek - lelkendezik.
- Szóval különleges lányka vagy?! Megmutatod nekem, hogy mi az, amiben különleges vagy, esetleg anyu megtiltotta? Örülnék, ha megmondanád! - mosolygok.
- Sok titkot tudok - mosolyog cinkosan - játszunk olyat, hogy én mondok egy titkot neked, utána te mondasz nekem egyet. Jó?
- Játszhatunk, de én nem tudok titkokat! Viszontismerek néhány játékot és ha akarsz tudunk ilyet játszani! - mosolygok.
- Titkai mindenkinek vannak neked is. Én kezdem, szóval abban a szobában - mutat Capulloék volt szobájára - tegnap három bácsi lakott egy szép bácsi, egy csúnya bácsi, meg egy barnahajú. Este a szép bácsi és a barnahajú bácsi úgy csinált mintha aludna, de nem aludtak, csak azt várták, hogy a csúnya bácsi elaludjon. Mikor a csúnya bácsi már mélyen aludt a másik két bácsi sutyorogni kezdett, de nem értettem mit mondanak, mert valami más nyelven beszéltek, majd abbahagyták a sutyorgást és elmentek a titkos járaton. Aztán mikor a csúnyabácsi felébredt nagyon meglepődött, és meg is ijedt, aztán kutatott mindenfelé, ő is megtalálta a járatot, aztán lement az alacsony szakállas bácsihoz, de közben meglátott egy nagyon csúnya bácsit, és mégjobban megijedt, aztán ő is elszökött. Most te jössz! - közli veled a lányka elégedette.
- Ejnye Lin, ez nem titok! Ez árulkodás! - nézek egy picit morcosan rá.
- A titok az olyan, ami veled történt és más nem tud róla! Az, hogy mást kilesel és elmondod másnak, az árulkodás!
- Mondj valami más titkot!
- Csúnya ronda vagy te is, mint a másik olyan mint te! - kiáltja neked, látszik rajta, hogy megsértődött - ha ilyen vagy nem játszok veled többet, és nem mondok több titkot sem! - azzal eltűnik, mintha soha ott sem lett volna.