[Chris]

Dharnak:
- Sokak számára nyomasztó érzés egy árnyakkal szegélyezett ösvényen haladni, aminek nem látszik a vége. De ha az áthaladó nem tér le az ösvényről, akkor az út egyáltalán nem veszélyes. Miután létrehoztam a varázslatot, nem lehet megszüntetni, a kapu magától megszűnik, ha a kijelölt tárgyak vagy személyek mindegyike átért, de bizonyos módszerekkel fenn lehet tartani a kaput. A kijelölt személyeken kívül más nem tudja használni az átjárót. Ami a te szempontodból fontos: ha belépsz a kapun és nem térsz le az ösvényről, akkor épen és egészségesen jutsz át a tuloldalra. Remélem ez elég megnyugtató számodra ahhoz, hogy ne vesd el a lehetőséget.

Ryelnek:
- Értem! Az árnyaktól, sőt mondhatjuk, hogy szinte semmitől nem is féltem életemben! Ezt a szót nem nagyon ismerem - kicsi mosoly.
- Egyszerű, csak egyenesen haladni, de milyen úton? Mi téríthet le és merre menjek egyáltalán, ha nem látom a végét...? Azt sem tudom majd, hogy merre tartok!
Itt egy kis aggodalom ül ki az arcomra. Majd egy kis szünet után folytatom.
- Mindegy! Meg kell bíznom benned, nincs más választásom! Ám legyen, mi lesz a feladatom?

Feran, Dhar felé fordulva:
-Akkor annyit módosítunk, hogy Te kicsit előbb indulsz mint a behatolók, vagyis mi - int Íshar-ék felé. - Amint Gil varázsolni kezd, Ryel megnyitja a kaput. Amikor az altató hatni kezd, mi harcképtelenné tesszük a kaput kívülről figyelőket és megindulunk befelé. Betörjük a külső és a belső kaput, ha nem nyílik másképp és biztosítjuk a középső termet. Úgy vélem körülbelül egyszerre fogunk beérni oda. Felszedjük ami kell és irány kifelé. Ha esetleg valami értéket hozunk még a tőrön kívül, akkor abból amit elbírsz, hozod magaddal a kapun át. Működik így? -néz kérdőn Ryel-re.

Dharnak:
- Az ösvényt látni fogod, ha belépsz a kapun, nem tévesztheted el. Ha magad nem akarsz lelépni az útról, nincs ami letérítsen.

Ferannak:
- Ha beleszámoljátok azt, hogy nem lehet pontosa tudni mennyi idő kell Dharnak az átjutásra, negyedóra, vagy annál több, akkor igen, működik.