[VérGyöngyTyúk Z]

Irány ismét a Gesztenyefa Pagoda és az őröktől megkérdem, most már lehetséges-é valamelyik vezető Hölggyel beszélnem.
Mint ahogy tegnap is, elkérik a fegyvereidet, majd bekísérnek az előtérbe, ahol ugyan az a hölgy ücsörög, akivel legelőször beszéltél. Rádnéz, majd elmosolyodik:
- Ááá, látom visszatért hozzánk, nagyon örülök! Melyik hölgyet keresi ma?
-Üdvözlöm hölgyem. Sajnos most nem tudok oly kellemes órákat önöknél eltölteni. Az ügyben érdeklődnék, hisz önök oly sokmindent tudnak - kacsintok felé - hogy tudnak-é lehetőséget nékem és társimnak a déli tengerpart, vagy abaszisz elérésére, gyorsabban mint a leggyorsabb futár?
Felvonja a szemöldökét, majd megszólal:
- Gondolom a halak miatt... ezt ne itt beszéljük meg. Kérem, kövessen - mondja, azzal vezetni kezd.
A ház ellentétes oldalára vezet, mint ahol eddig jártál. Egy irodaszerű szobába vezet be, behúzza az ajtót, majd int, hogy foglalj helyet, közben ő is leül.
- A nyilvános kapurendszer is alkalmas erre a célra. Az miért nem felel meg?
Meghajtom magam a Hölgy előtt:
-Bocsásson meg, ha udvariatlan volt a kérdésem. A nyílvános kapuk közül az Elya-ban lévő van a legközelebb tudomásunk szerint. Mi onnan jöttünk és az utunkon, hogy úgy mondjam a kelleténél lényegesen több ellenséges érzelmű banditába botlottunk. Úgy tűnik több csoport is úgy érzi érdekeiket jelentősen sérti megbízóm jelenléte és mindent elkövetnek, hogy ne térhessen haza élve. A nyílt kapukat bizonyára szemmeltartják, ezért kellene titokban távoznunk. Ha nyíltan megyünk azzal nem tudunk elszakadni a minket követőktől, de ha nem tudják hova és hogyan távoztunk?
- Értem a problémáját. De nekem mi közöm van ehhez? Miért segítenék maguknak?
-Hogy miért? Nehéz kérdés. A szokásos válasz tán az lenne, hogy pénzért. Vagy csak a jószándék jeleként. Nem tudok tán önnek teljesen megfelelő választ adni. Talán, hogy megmeneküljön egy gyermek és családja, vagy, hogy legyenek még többen azok a világban kik jó szívvel gondolnak házukra és ha szükség van rájuk, minden tőlük telhetőt megtesznek mi módjukban áll. Tudom, hogy a világ sajnos nem ojan mint sokan szeretnék és az adott szó nem mindig esik megfelelő értékelés alá. Nem nem tudom magam jobban kifejezni, de döntsön. Mit szeretnének azért cserébe, hogy használhassuk a kapujukat? Meglátom és megkérdem teljesíteni tudjuk-e. Természetesen brmit is válaszol tiszteletben fogjuk tartani.
- Pénzre nincs szükségem, jótékonykodni pedig nem szoktam. Az adott kaput mi is szolgáltatásért cserébe használhatjuk. Tehát ha engedélyezzük maguknak a használatát, azt az én lányaimnak kell ledolgoznia ingyen, és ez nekem így nem üzlet, és nekik sem.
Itt elgondolkodik egy keveset, majd folytatja:
- Viszont van valami, amiben segíthetnének. Van egy előkelő úr, aki folyton megveri a vele lévő hölgyet, mikor itt jár. Mi nem tudunk ellene semmit tenni, mert túl befolyásosak a rokonai, és ha úgy akarják, akár be is zárathatják a Pagodát. Ha el tudnák érni vérontás nélkül, és anélkül, hogy velünk összefüggésbe hozzák az esetet, hogy ez az úr többet ne bántalmazza az itteni hölgyeket, akkor megengedem, hogy használjk a kaput.
-Hmm... hová nyílik pontosan a kapu? Esetleg ha a "nem tisztelt úr" ojasvalakitől kap khmm.. nevelést, aki magát az egyik bántalmazott hölgy rokonának, vagy családi adósának mondja magát miközben "neveli" ? Természetesen úgy hogy a sértett nevét sem említi, így nem tudja, ki miatt kapja amit kap. Ha elég nyomatékosan hívják fel valakinek a figyelmét, hogy mégegy hmm.. eset és nem csak verést kap az jó darabig tartózkodhat a jövőben a hasonló cselekedetektől.
- A kapu Sabaor kikötőjébe nyílik. Az itt dolgozó hölgyek nagyrészt árvák, vagy a családjuk eladta őket, tehát az ötlete nem használható ilyen formán. Másrészt az illető úr furcsa izlését nézve nem hiszem, hogy a verés, vagy annak említése elérné a célját, márha érti mire gondolok...
-Ha megbocsát tájékoztatom társaimat erről. Addig esetleg fontolja meg azt a lehetőséget, hogy egy, az úr által egykor megvert, de azóta már elköltözött hölgy nevét tudná-e mondani nekem. ha semmit nem tud a hölgyről, csak annyit, hogy nagyon meszire költözött, az lenne a legjobb. Ő férjhez ment és mi a férj családjának rokonaiként veszünk elégtételt a múlt sérelmeiért? Mellesleg közöljük vele, hogy már van "fülünk és Szemünk" a közelben és visszatérünk ha kell.
- Látom, nincs tisztában a szokásainkkal. Az itt lévő hölgyek nem mennek férjhez. A pártfogójuk általában titkolja a családja előtt a kapcsolatát az adott hölggyel. Ha a család mégis tudomást szerez róla, úgy tesz mintha nem tudna az egészről, megtűrik a hölgyet, de soha nem lesz családtag. A pártfogó gyakorlatilag úgy tartja a hölgyet, mint szeretőt. Nem szeretnék a részletekbe bele menni, remélem ennyi elég hogy ha felületesen is de átlássa a helyzetet. Ha nem, akkor kérdezzen bátran.
-Akkor még egyszerűbb tán. Csak annyit mondunk neki, hogy valaki általunk üzeni, hagyjon fel némely méltatlan szokásával és törődjön jobban a családjával. Ez hogy hangzik? Azt hall ki amit akar, de ha utánunk is kérdez, hát zsoldos átutazók voltunk.
- Nekem a végeredmény a fontos. Bár puszta fenyegetéssel nem hiszem hogy sokra mennek.
Megropogtatom a kezeim és próbálok "huncut" arcot vágni:
-Rábeszélés alatt úgynevezett kényszerítő eszközöket is értek. Annyit kötöttél ki, hogy vér nélkül. Kellőképpen meg lesz nevelve.
- Ha elérik a kellő hatást, és közben betartják a feltételeket, az nekem elég. Hogy ezt milyen módon teszik, azt magukra bízom. Van még esetleg egyéb kérdése vagy mondandója?
-Nincs hölgyem - meghajolok - hamarosan visszatérek, hogy megbeszéljük a továbbiakat.
Távozás és most megyek az Úrnőhöz.
Kikísér az előtérig, az őröknél meg a szokásos procedúrán esel át.