[Massza Rex]

- Részemről most vagy napnyugta után megyünk teljesen mindegy! Készenállok, ha gondolják... - itt abbahagyom a beszédem és várok.
Feran Ennar-hoz fordul:
-Állapodjunk meg abban, hogy elmenek most önök a saját testőreikkel, majd nem hazafelé, hanem hozzánk jönnek el utánna a fogadóba. Ott átnézzük az emlékeiket. Igyekezzenek mindent szemügyre venni amit lehet. Utánna döntünk. - körbenéz a társaságon - így megfelel mindenkinek?
- Részemről rendben! Ahogy Íshar mondta én is akkor fogok készen állni, amikor Feran úgy látja jónak.
Feran Úr kérdésére: -Utazásaim során úgy láttam, kultúránként eltérő a "mikor kezdünk aggódni" kérdés. Én mindig aggódok, így vagyok összerakva. (félmosoly) Persze a találka után talán erre a kérdésre is választ kapunk.
-Nekem megfelel így.
Feran mosolyogva pillant rád:
-Nem baj Atya! Jó, hogy van valaki aki megfontolásra készteti a csapat előrerohanó tagjait. Szerintem menjünk és készüljünk fel, hogy hátha már ma este lépnünk kell.
-Uraim! Várjuk a híreiket! -hajol meg Ennar-ék felé.

A kocsival most lassabban haladtok visszafelé. Úgy félórás út után a fogadó lőtt álltok meg. Ahogy beléptek észreveszitek, hogy sok véres, bekötözött törpe énekel és ünnepel a teremben. Karemm egyfolytában rohangál a söröskorsókkal és amint megpillantja a fiút őt is befogja kiszolgálni.