[Pettyes]

Ahogy Berran ténykedik felettem egy kicsit elbizonytalanodok, főleg, amikor azt említi meg, hogy harcost így csak harc után látott, de túl teszem magam. Bár mivel nem tudom mi fog történni velem, mit fog csinálni, mit fogok érezni így egy kicsit feszélyezve érzem magam.
Amikor besukom a szemem és elkezdődik a metódus, szinte ordítanék, mintha szétakarnák verni a fejem, de kik, hisz senkit sem látok!
Aztán amikor a képek előtódulnak, oly lázasan próbálom magamnál tartani és élvezni akarom minden percét. Amikor kellemeses érzések kelnek bennem, egy kicsit ellazulok, majd az olyan képeknél, mikor szídást, vagy épp a kellő fejmosást kapom és gyermeki haszontalan daccal alíg türöm, ekkor megfeszülnek az izmaim, szinte görcsként hatnak a hasonló képek.
Mikor mindennek vége lesz és kinyitom a szemem, egy kicsit megtörlöm a pár könnycseptől, ami lelkem egy részének hazavágyódását képzi.
Felpattanok és meghallgatom, amit Berran mond! Megköszönöm neki a segítséget, az óvaintéseket és tanácsokat.
Kérdezek is tőle:
- Mégis mennyibe kerül egy ilyen procedúra és mennyi ideig hat?
-Neked semmi, de ha a jelenlegi árfolyamokat nézzük úgy jó 20 aranyában benne lesz Feran-nak. Hogy meddig hat? Amíg valaki le nm tudja rombolni. Az pedig remélem minél később lesz, ha egyáltalán. Nem szoktam félmunkát végezni. Ha meg valaki képes feltörni a "páncélt" akkor már úgyis véged. Hacsak közen nem égzel vele.
Majd elköszönök és visszaindulok a fogadóba.