[Pettyes]

- Igen én is sajnálom...!
Majd amikor furán érzi magát Deneira a pálinka után egy kicsit elmosolyodom rajta, de igyekszem a lehető legnagyobb mértékben álcázni.
Majd:
- Későre jár, ha megbocsájtotok én távoznék is! Ha a sors is úgy akarja, akkor reggel még találkozunk! Jó éjt mindenkinek!
Ezután felállok, majd a szolgáló lányt keresem, hogy kifizessem neki az italokat. Ezután kimegyek Foltoshoz. Megkeresem az istállós embert és mgkérdem, hogy itt maradhatok-e a lovammal, mert ijedős fajta és nem szeretném, ha gond lenne vele, mert egy ijedős fajta! Amúgy is rég aludtam a "szabad ég alatt", így ha nincs ellenvetése, akkor foltos mellé lekuporodok valahová, leveszem a takarókat és jól betakarózok vele, hogy ne fázzam az éj folyamán! Ha kell, akkor némi pénzt is adok az embernek, ha nagyon ágál!
A kérésedre furcsán néz az épp álmából felzavart szolga:
- Nade az uraság mér akar itt kinn aludni? Bent sokkal melegebb van, és ágyban sokkal kényelmesebb aludni. Nameg nem járathatom le azzal a fogadót, hogy egy vendégnek az istálóban adok helyet, ha van szabad szoba is - mondja neked egy idősebbnek férfi.
Elnézést kérek az idősebb embertől, hogy felébresztettem.
- Önnek teljesen igaza van, de egy krdésem azért lenne:
- Vajon bevihetem a fogadóba a lovamat is? Gondolom nem, ez a ló pedig mostanában nagyon nyugtalan - kicsit megbököm Foltost és odamegyek nyugtatni, közben csattogok a nyelvemmel neki, hogy egy kicsit mozgolodjon.
- Higgye el, hogy nem leszek senkinek sem az útjában, de nekem a lovam mellett kell legyek, ha kell felhúzok inas ruhát is, hogy ne érezze magát feszélyezetten.
- Hát maga egy nagyon furcsa szerzet - úgy néz rád az öreg, mintha még életében nem látott volna elfet, persze lehet, hogy nem is látott, de ezt így nem tudnád megmondani.
- Oszt mér nem jó a lovának itt az istálóban, fedél alatt a többi lóval? Vigyázok én rá rendesen, nyugodtan bízza csak rám, maga meg nyugodtan aludjon a fogadóban. Becsület szavamat adom, hogy a lovának nem lesz semmi baja.
- No jól van! Most már egy picit kezd elfogyni a türelmem! Megértem, hogy csak a dolgát végzi, de én a lovam mellett maradok és kész! Hajlandó vagyok felajánlani pénzt is, de ha nem tetszik az ajánlata, akkor inkább fogom magam és elmegyek, de az a fogadójuk jóhírére anál inkább fog hatni, minthogy itt látna majd bárki is, esetlegesen egy inas ruhában! Persze, természetesen ahogy gondolja.
Megvárom, hogy hogyan reagál egy amolyan kisebb "atrocitásra", majd ha ágál, akkor inkább kivezetem Foltos az istálóból!
- Ejnye de hirtelen haragúak vagyunk! Felébreszt itt az éjszaka közepén, oszt még a segítséget is csak figymálja az úrfi! Az édesanyja szép szemére mondom, igazán szorulhatott volna magába némi udvariasság! - látszik rajta, hogy elég haragos, majd dúlva-fúlva visszaballag a helyére, és lefekszik aludni.
Nem mondta, hogy nem maradhatsz az istálóban, de az arcáról le tudtad olvasni az egyértelmű elutasítást.
Egy kicsit sajnálom az öreget, hogy ilyen hangon kellett beszélnem vele, de a lényegen nem változtat. Mivel nem tetszett az istálósnak, hogy ott maradnék, akkor elmegyek a legközelebbi fogadóba, ami nem ilyen puccos és kiveszek egy szobát, majd ott térek nyugovóra, mivel az egész napos járkálásban elfáradtam.
Pár utcával odébb találsz egy fogadót. Álmos szemű fogadós nyit ajtót neked, majd betessékel, és a szobádba vezet.