[Massza Rex]

*Felvont szemöldökkel bámulok a fogadóra értetlenül, ugyanis nem sikerül összeegyeztetnem a selyem és a fal fogalmát. *
-Érdekesek ezek a népek, hogy ilyenekben élnek *motyogom alig halhatóan magamban, majd belépek a többiek után a fogadóba* (azért azt észrevetted, hogy a többi ház, azért nem ilyen falakkal rendelkezik)
-Nos uraim? *teszem fel halkan a kérdést, a hangsúlyban benne rejlik az is, hogy akkor most kiholmerremeddig meg amúgyis, hiszen én még nem jártam itt. Közben felfedezem tekintetemmel a belső teret is (a pár oldallal ezelőtti belső leírás gondolom változatlan, nem rendezték át)*
Most hogy a többiek elmentek, minden figyelmemet a lánynak szentelem.
- Há dubd lö magad aztán igyunk ögyet, mög meg is íheztem íne. (Leülés utánalaposan körbe nézek) (morgom félhangosan kicsit)Én is jubban ködvelem a kűházakat, de hát ez vun.
Kissé nehezen férsz el a kicsi ülőpárnán, és az asztalt se találod elég nagynak. Idővel arratéved egy felszolgáló lányka és illedelmesen megkérdezi kértek-e valamit.
- Kíne pá dulog. Ögy nagy asztal, mög huzzá röndes szíkek. Köne míg valami sűt állat, marha vagy valami nagy, pá pofa sűr, mög a lánynak amit kír.
Kissé elkerekedett szemekkel néz rád a lányka, majd sikerül uralkodnia magán.
- Nagyobb aztalunk sajnos nincs, széket pedig egyáltalán nem tartunk, de a többit mindjár hozom, mihelyst a hölgy is rendelt.
*Én is letelepedek az asztal mellé, kissé furcsálom a berendezést, nagy szemekkel rá is csodálkozok a sok újdonságra. Szinte én pirulok bele asztaltársam bárdolatlan kérésébe*
-Természetesen tökéletesen megfelel nekünk ez az asztal és az ülőpárnák is kellően kényelmesek. *mondom a lánykának, majd rápillantok Farkasra, mint ahogy anya szokott a neveletlen gyermekére, ha az szégyenbe hozza*
-Én egy pohár bort kérnék egyenlőre *mosolygok rá a lányra, majd ha már elment, Farkashoz fordulok*
- Mindjárt hozom - mondaj a lány, majd kissé meghajol felétek és távozik.
-Mi szükségetek a papra, tán bajba keveredtetek? *intek fejemmel arra, amerre a papot elkísérték*
A lány fintorgásait észre sem veszem, biztos neki is kényelmetlen az ülés.
- Baj vun mindehul. Ögyet elhagysz, jün a másik. A nagyúúút nem szöreti pár gonusz lílek, uszt űk erűlködnek itten. A mút iccaka föl akartak gyútani mönket, de persze elfuttak min a nyulak, miko udalíptem. A nagyúúú is érzi, hugy azé köll ide az erő, azé fogadut föl engem a bajnukot. Szörintem ha nöm vúttam vóna uttan este, leruhanták vóna űket, osztán akkó must nöm lehetnínek itten.
-Úgy látom ez a bizonyos nagyúr áldhatja a jó szerencséjét, hogy az égiek pont téged irányítottak útjába, mikor a kíséretét felfogadta. Azt legalább tudjátok, hogy kik azok a gonosz lelkek?
- Ha tudnám má nem ílne ögyik sem. De majcsak elűkerülnek mögen, ozt akkú majd mögkapják a magukét. Ha nöm mundják a növüket elűtte, akkó nívtelenűl hallnak mög. Minök érdekel ez tíged? (gyanakvó kifejezés ül ki az arcára)
-Csak keresem az utat, hogy mi módon tudnám meghálálni, hogy megmentettetek, hátha valamilyen úton-módon a nagyúr segítségére, és ezáltal persze a te segítségedre is lehetnék, hogy ráleljünk kik akarnak ártani nektek. Több szem többet lát elv akár itt is működhet.
- Nökem elíg ha elmondud sok imbernek, hogy Ín, Farkas a bajnuk möntettelek mög. Ezzel lö is vun tudva. Ha mög sögíteni akarsz a nagyúúnak akkur völe kell mögállapudnod. Bá...(tekintete a messzeségbe réved)...no mindögy.
Nemsokára kihozzák, amit rendeltetek. A sült ránézésre elég nagy adag, közel az asztal háromnegyedét elfoglalja a tál, amin rajta van, az illata ígértesenek tűnik. Mikor megkóstolod, kissé érdekesnek találod a fűszerezését, de nem kellemetlen csak szokatlan. A bor sem okoz csalódást.