[VérGyöngyTyúk Z]

-Köszönöm hölgyem. - meghajtom magam felé, majd felkelek és követem
Az elválasztó falak itt is elhúzhatósak, de nem selyemből vannak, hanem csipkésre faragott fából. Egy ilyen panelt tol el az egyik oldalon, majd az így feltáruló folyosún keresztül bevezet egy kisebb helyiségbe. Ennek a szobának a berendezés ugyan olyan mint a nagyobb teremé, de itt az asztal meg van terítve. Egy fiatal nőre leszel figyelmes a szobában, aki festett selyemruhát, és papucsot visel, faja kotyba van tornyozva, amit mindeféle díszes fajtű tart a helyén. Arca fehérre van feste, szemöldöke és a szeme vonala feketével, szája cseresznyeszínű. Kedvesen rádmosolyod, ahogy belépsz, és kissé meghajol. A téged kísérő nő, így szól hozzá:
- Kérlek szórakoztasd az urat, míg Rózsaszirom meg nem érkezik - majd távozik.
A lány kis meghajlással veszi tudomásul a hallottakat, majd a egyik asztal melletti párnára mutatva jelzi, hogy foglalj helyet.
- Mivel szeretné, hogy szórakoztassam önt? Táncomban, énekemben lelné nagyobb örömét, vagy esetleg társalogni óhajt?
Kissé zavartan álldogálok az asztalka előtt.
-Bocsánatát kérem Hölgyem. De attól tartok sem a táncot, sem az éneket nem tudnám kellőképpen értékelni. A zenéhez értő társam majd kardot rántott rám, mikor egy általa nagyra tartott dallamot értelmetlennek tituláltam. A tánc? Nos Istenem követőjeként én leginkább egyfajta táncot kedvelek. Amikor fegyverim táncolnak az ellenségen. Persze - sóhajtok fel szomorúan - az más.
- Akkor beszélgessünk egy finom vacsora mellett, az tán csak nincs ellenére? Foglaljon nyugodtan helyet! - mosolyog rád kedvesen a leányzó.
Elmosolyintom magam:
-Egy jó vacsora mindíg jólesik. Bár attól tartok kissé illetlenül vagyok öltözve.
Közbepillantok a szobában:
-Megengedné, hogy valahol megmossam a kezeimet és megszabaduljak a ruhám porának nagy részétől?
- Természetesen - mondja, aztán odavezet az egyik fal elé, amiről kiderül, hogy ajtó, és egy kicsi helyiségbe vezet, ahol egy magasabb asztalkát, rajta egy mélytál szerű edény, egy kancsót, szappant, olajjal teli üvegcséket, és egy törölközőt találsz. Mikor bentebb lépsz a nő diszkréten kihátrál.
- Kint megvárom - közli, majd visszahúzza az ajtót a helyére.
-Köszönöm.
Leveszem a sisakom és megpróbálom letekerni a kötést az arcomról. Ha bele van ragadva a sebbe, akkor inkábbb visszakötöm inkább visszakötöd..., ha nem akkor leveszem és az övtáskámból elővett kési tükörnél megnézem a sebeket. Ha nagyon csúnya (folyik a genny vagy vér) akkor visszakötözöm, de előtte a kötés egy tisztább darabkáját levágom és megtisztogatom az arcom. Ha nem jön belőle semmi, akkor nem teszem vissza a kötést és óvatosan megmosom az arcom is. A kezeimet alaposan lesikálom szappannal és nagyjából letisztogatom a ruhám is.
Ha kész vagyok akkor sisak vissza és kimegyek a szobába.
A nő ott vár, ahogy mondta. Mikor kiérsz rád mosolyog, és egy ülőpárna felé int, hogy foglalj helyet, majd ő is leül. Az asztal terítve van. Leginkább oltan ételeket találsz rajta, amivel még életedben nem találkoztál, jó az illatuk, de fogalmad sincs miből lehetnek pontosan.
- Miről szeretne beszélgetni? - kíváncsiskodik a leányzó.
-Például arról, hogy miből készültek ezek az ételek. Finom illatuk van, de a felét sem ismerem fel.
- A legtöbb tengeri finomságokból van, de nem az a fontos, hogy iből vannak, hanem az, hogy finomak-e. Kóstold meg őket.
Elgondolkodsz egy rövid időre, hogy itt a közelben nem nagyon van tenger...
Egyik tálban valami hosszúkás hús darabokat látsz valami szószban, a másikban vékony tésztába tekret valami van, igazából nem látod a tölteléket, egy harmadik tálban valami zöld nővénylevélbe csomagolt akármi van, találsz még háromféle szószt vagy mártást, meg zöldséges rizst, valami furaszínű feltehetően gombával keverve, meg hosszú tésztát, kis zöld borsóra emlékeztető bogyókkal elkeverve. Az illatuk elég ígéretes.
a szószban úszó hosszukás hús szerű valamit kóstolom meg. Parányi falatkát először, hogy lássam tényleg ízlik-e.
-Ha tengeri valamikből vannak, akkor hogy jutnak hozzá? Még ha tengervizes edényekben is hozzák őket a víz már megbuggyan mire ideér. Vagy más módon kapjátok?
A húsnak olyan érdekes mindeféle íze van, egyszerre savanyú, édes meg csípős. Eléggé szokatlan, de nem kellemetlen, sőt.
- Éles az elméje uram, jól látja, valóban más módon jutunk hozzá. Nem is gyakran kapunk ilyen ínyencségeket, havonta ha egyszer -kétszer. Jókor jött, így megkínálhatom ezen ételekkel, abban a reményben, hogy kedvét leli bennük. Vegyen még!