[VérGyöngyTyúk Z]

-Köszönöm Nagyúr! Igyekezni fogok.
Lemegyek a fogadótérbe és az egyik szolgálólánynak szólok:
-El kell mennem pár órára, kérem, ha egy városkapu őr keresi Gren-t a Kőszakállú klánból akkor mondja meg neki, hogy hamarosan jövök. Addig míg viszatérek kérem adjon neki helyet és sört. Természetesen ki fogom fizetni.
Aztán kimegyek és az őr elmondása alapján átmegyek a Gesztenyefa Pagodába
Rövidebb keresgélés után egy saroknyira a fogadótól megtalálod a Gesztenyefa Pagodát. Ez is fasonló stílusban épült mint a fogadó, azzal a különbséggel, hogy itt a falak pácban kezelt faragott fából vannak. Díszítő motívumaiban felleled a gesztenyefát. Az épület tetejéről, a falak mellett színes lámpionok égnek.
Átvágsz egy kisebb kerten, majd belépsz az ajtón. Orrodat édes, fűszeres virágillat csapja meg. Majd az bejárat mellet posztoló szigorú arcú férfiakra leszel figyelmes. Ők is felfigyelnek rád. Az egyik odalép hozzád, és illedelmesen elkéri a fegyvereidet.
Kérdőn pillantok az őrökre, de még nem lépek beljebb és nem adom át nekik a fegyvereim:
-Elnézésüket kérem. Egy Hölgyet keresek, (leírom nekik a lány kinézetét és hogy milyen formályú hangszeren játszott) ha ismerik meg tudnák mondani merre találom?
- Általában ide azért járnak, mert keresenek egy hölgyet. Kérem, adja át a fegyvereit, utána beljebb léphet.
Magamban valamiért ezen sem csodálkozom. Átadom nekik a bárdom a csákányt és a kalapácsot is. Majd rövid habozás után az övemen lógó tőrt és a törött tőrmarkolatot is.
-Remélem az ölkeim maradhatnak? - jegyzem meg szárazon. Figyelem hova teszik a fegyvereim.
- Nincs szükségem a maga gúnyolódására. Házirend, hogy ide fegyveresen nem lehet belépni. Ha meg ennyire zavarja ez a dolog, akkor menjen és keresgéljen az utcán megfelelő hölgy után - mondja, és egyelőre nem teszi el a fegyvereidet, várja, hogy esetleg meggondolod magad és távozol.
-Nem gúnyból mondtam. Próbálok igazodni népük kultúrális elvárásaihoz, de ez nem megy egyik napról a másikra. Mielőtt bemegyek megmondaná, hogy a Hölgy akit leírtam itt van-e?
- Rendben, megértem - bólint a férfi - a hölgy hollétét illetően ne engem kérdezzen, ha beljebb megy kap megfelelő eligazítást - mondja, s közben elrakja a fegyvereidet, egy a bejárattól nem messze lévő polcra, jókora távolságra a mellette lévőtől, nehogy összekeveredjenek. Majd visszatér a helyére.
-Köszönöm.
Körbepillantok, hogy a tiadlaniak álltal mániákusan használt váltópapucsokat megtalálom-e. Nem akarok még abból is összezörrenést. Ha az előtérben nincs akkor belépek és az ajtón belül megállok. Körbenézem a helyiséget és megint keresek papucst.
Az előszoba szerű helyiségben nem találsz papucsot, viszont az onnan nyíló nagyobb szobában már igen. Ez a helyiség berendezése egy nagyobb asztalból, díszes ülőpárnákból, és egy-két alacsony pamlagból áll. Kovácsoltvas álványokon lámpásokat és füstölőket látsz. A falakon festett selyemképek lógnak. Mikor a szoba küszöbéhez érsz egy alacsony, karcsú, díszes selyemszövetbe tekert, festett arcú nőre leszel figyelmes, aki épp akkor ér be a látóteredbe. Feltehetően egy másik szobából érkezett. Ő is észrevesz téged:
-Á, egy újabb vendég, Fáradjon bentebb - mondja miközben az egyik pamlag felé int.
-Üdvözletem hölgyem! Remélem jó helyen járok.
Odalépek az általa mutatott pamlaghoz és leülök a szélére. Megvárom, míg leül aztán belekezdek:
- Ne haragudjon, hogy tán az illemet sértem, de egy hölgyet keresek.
- Ez nem meglepő - mondja mosolyogva a nő - ide minden vendég azért tér be, mert keres egy hölgyet. Vannak előre meghatározott elvárásai a hölgy küllemét, és hozzáértést iletően? E mellett meg szeretném tudakolni tisztában ven-e az itteni szokásokkal? Ne vegye sértésnek a kérdésemet, de eddig még nem láttam itt önt...
A célzását megértve kissé elvörösödök és gondolatban rendesen megrúgom Olert.
-Elnézését kérem, de nem "úgy" keresek egy hölgyet. Egyébként valóban nem jártam még itt, és a helyi szokásokat sem ismerem. Egy társam hívta fel a figyelmemet egy hölgyre akivel talán érdemes lenne elbeszélgetnünk. - gondosan megnyomom az "elbeszélgetnünk" szót, hogy lehetőség szerint tisztán lásson a szándékaimat illetően. Leírom neki a nő kinézetét és hangszerét, és azt is, hogy hol láttam.
-Őt keresem. Pusztán beszédem volna vele egy-két dologról ha lehetséges.
- Ne legyen zavarban. A hölgyek elsősorben nem azért vannak itt - mondja az "azért" szót jobban hangsúlyozva - az itt dolgozó hölgyek feladata a vendégek szórakoztatása énekkel, tánccal, társalgással. Bár az a dolog, amire ön gondol, nem áll távol a hölgyektől, de az ilyen jellegű felkéréseket, mindig az adott hölgy mérlegeli, hajlandó-e rá avagy nem. Amennyiben ilyen jellegű igénye lenne, a vacsora folyamán vegyen ki az egyik vázából egy szál virágot, és tűzze a hölgy hajába, ha ő a virágot benne hagyja a hajában az azt jelenti elfogadta a közeledését. Ezt azért mondtam el, hogy tisztában legyen vele, ha legközelebb nem csak beszélgetni szeretne.
Mikor leírod a nő kinézetét elgondolkodik egy kicsit, majd így szól:
- Ha jól sejtem ön Rózsaszirmot keresi. Sajnálatos módon, ő most nem ér rá. Esetleg ajánlhatok valaki mást helyette?