[Pettyes]

- Nos bizonyára Ő is hihetetlen ellenfél lett volna és ha ketten vagytok nem hiszem, hogy találnátok legyőzőre - suttogásként hallva a beszédem a tömegben.
Íshar mégegyszer meghajol feléd:
- Mink mikor majd hárman! Nem áll talpon senki ellen! - mondja lelkesen.
Az egymás felé nyújtott kellő tisztelet adás után finoman megterhelem azt a lábam is, amit szilánkosnak éreztem térd részen, illetve megnézem az oldalaimat is.
Örömmel észleled, hogy a Tömzsipöröly által dícsért mágia ezúttal is működött és ép és egész vagy.
Ezután körbe pillantok, pár karlendítéssel és meghajlással, megköszönöm a közönségnek a részvételt és örömmel az arcomon indulok a kijárat felé, de előbb Ísharnak intek, hogy utána indulnék, amint ő is megindult.
Íshar biccent:
-A győző marad helyben és megy utolsónak. - majd elindul a kijárathoz.