[Pettyes]

Amikor felállok, és sajog mindenem, egy kicsiny időre pihenőt veszek, majd egy hatalmas ordítással igyekszem a sajgó részeket tompítani fejemből. Elég kellemtlen, hogy ilyen képzett pusztakezes ellenfelem van. A fájdalom tovaszáll mintha sosem lett volna. Véredben felhorgad fajod büszkesége és a küzdelem öröme.

Odamegyek Ísharhoz két ember távnyira és felmérem, hogy mennyire lehet "csalóka" az állapota.Látod, hogy kissé szédeleg még, de erősen koncentrál és bal oldalát mutatva feléd igyekszik felkészülni.
Ezután fogom egy apró koncentráció után a szememben a vadászok ravaszságát és tapasztaltságát összegyűjtve minden erőmet összegyűjtöm és neki rontok, már nem nagyon figyelek a védekezésre, igyekszem elkapni ellenferem, lehetőleg egy vagy mindkét kezét a törzséhez szorítva. Az első rohamod elől kissé oldalra tér és a jobbod elhibázza, bal lábátl mereven kilöki és úgy érzed a térded szilánkokra robban a rugásától de a bal karod erős lökése visszaperdíti és mindkét kezeddel át tudod fonni.
Ha sikerül, akkor erőteljes szorításba kezdek, amit csak ki tudok szorítan magamból, annyira, hogy már szinte a közönség morajára sem figyelek oda. A földre zuhantok és karjaid erősen szorítják. Érzed hogy szinte pattognak a bordái és a fátyolosodó szemeit nézve szinte biztos vagy benne, hogy most elkaptad. Íshar leszorított kezeit ökölbe szorítva hüvelykujjait kimerevíti és valósággal befúrja a bordáid alá. Érzed ahogy az ujjai átszakítják a bőröd és a belsődbe nyomulnak. Nagy üvöltéssel roppantasz a testén és egy rángás után elernyed a kezeid közt. De érzed hogy ujjaival legalább két bordádat eltörte és a szilánkok kínját a testedben.