[Massza Rex]

A küzdelmet a nézőkhöz hangolom, úgy ahogy tanították. Egy kicsit még incselkedek vele, de ha nem akar kezdeni, hát legyen. Port rúgok felé és hirtelen irányt váltok a kerülésbe, sunyi csuklóból induló kevésbe erős, de gyors iker csapást intézek felé. A balkéz a jobb combját célozza, a jobb kéz pedig bal vállát. A csapások után újra eltávolodok, és körözni kezdek.
Mikor belekezdesz a támadásba szinte érzed, hogy a közönség lélegzetvisszafolytva figyeli a mozdulataidat.
Számításaid szerint nagyon jó esélyed volt rá, hogy eltaláld, de ő valahogy mégis kitért a csapásaid elől. Látod, ahogy kihátrál a porfelhőből, és előveszi a fegyverét. Ahogy körözni kezdesz körülötte, ismét csak követi a fordulataidat, és szemmeltart. De láthatóan nem akar támadni.
A közönségből néhányan bekiáltanak az ellenfelednek, hogy támadjon ő is, de szemmel láthatóan nem hatja meg a dolog.
Ismét támadásra indulok, hörögve-morogva, jobbal cselezek, a ballal pedig a fegyverét támadom, hátha letörik valami abból a keskeny pengéből. Utána ismét távolodni kezdek, de megpróbálok úgy csinálni, mintha véletlen megbotlanék a saját lábamba, hátha utánam veti magát, hogy kihasználja szerinte várható elesésemet.
A pengéjét még időben elrántja a támadásod útjából, ennek a mosdulatának köszönhetően valahogy úgy fordul, hogy másik fegyvereddel nem túl mély vágást ejtesz a bal karján. Az elesős cseledet láthatóan beveszi, viszont olyan gyors, hogy mire kihasználhatnád a helyzetet, már végig karcolta a jobb felkarodat, s körben m9géd pördült. A sérülésed nem súlyos, inkább csak bosszantó.
Elmosolyodok, na végre egy kis harc! Próbálom megtáncoltatni, folyamatosan támadom (minden csapásnál ordítok egyett), fő a csapások száma. Nézzük ki bírja elég szufflával no meg lássák a nézők, hogy itt kemény harc folyik, nem tánci-tánci. Ha sikerül ráeröltetnem a tempómat, akkor egy váratlan pillanatban megpróbálok rálépni a lábfejére és közben a jobbik kézben lévő fegyver nyelével állon vágni.
Ügyesen tér ki előled, csak időnként tudod itt-ott megsebezni, de egyik vágás sem komoly. Időnként ős is támad, de inkább csak piszkálódásnak érzed a dolgot, ha ejt is rajtad sebet, inkább csak bosszantó kis karcolásokat, semmi mást. A lábralépéses csel bejön, amit az ellenfeled meglehetősen fájlal. Az ütés erejétől elzuhan oldalra, te tartod még a lábát, így a bokája kifordul, miközben kifordul a talpad alól a lábfeje.
A közönség hangosan éljenez, és tapsol a cseled láttán.
Hátrább lépek, hagyom felkelni ellenfelem, addig legalább begyűjtöm a közönség bizalmát, ordítok is nekik párat.
Ismét körözni kezdek, hogy lássam mennyire működik a lába rendesen. No meg kíváncsi is vagyok, melyiket rakja majd előre.
A közönségnek nem kell nagy bíztatás, éltetnek anélkül is.
Nehezen kel fel az ellenfeled, a kifordult lábát óvatosan terheli csak. Először ő is mintha próbálgatná mennyit bír el a lába, később pár fájdalmas arckifejezés után láthatóan sikerült kitapasztalnia. Mikor körözni kezdesz, ő csak kissé lemaradva tud követni.
Beijesztem párszor, lássam mennyire fárad, majd egy egyik beijesztés helyett letámadom, megpróbálom fellökni. Ha sikerül, akkor vele esem én is, lásson egy kis hempergést is ez a drága közönség. (én úgy is képzett vagyok ilyen téren). Ha nem sikerül, akkor úgy támadom, hogy kénytelen legyen megen mozogni, hadd fájjon az a láb.
Párszor visszatámad és újabb vágásokat szerzel be, némelyik közülük már mélyebb mint az eddigiek.
Sikerül ledöntened a lábáról, erre a közönség a várt módon reagál szinte tombolnak. Szerencsétlen flótást jól helybenhagyod, de életben marad, ahogy kérték.
Teljesítményedet a nézők kellőképp jutalmazzák, hatalmas tapsot kapsz.

Félóra pihenőt kapsz a következő összecsapás előtt.
Az újabb ellenfeled egy nagydarab izomhegynek tűnik, és rendkívül jól bírja a gyűrűdést. Rendesen megnehezíti a dolgodat, minden fortélyt be kell vetned, hogy sikeres támadásokat, és kelleő látványosságot nyújts. Fáradozásaid meghozzák a jutalmukat, a közönség egyre hangosabban éltet. Rendesen kimerülsz, és jó néhány sebet összeszedsz, van köztük komolyabb is, mire megnyered a küzdelmet.
A harc végeztével az előzőnél is nagyobb tapsot kapsz, virágok, és érmék repülnek a küzdőtérre.

Az arénamester felajánja, hogy vegyél részt a következő harcban is, de te tétovázol mert eléggé kimerültél.