[Massza Rex]

Buta arcot vágok, amolyan: "Honnan a francbúl kéne téged ösmernem" majd normális beszéd hangnemben megszólalok:
-Mit pisszög maga uttan? Bükje ki ha akur valamit tűlem.
- Jöjjön közelebb aztán elmondom, nem akarom itt a fél utcát átkiabálni.
-Az ögyenes beszídet ködvelem, no mög maga akar völem beszídni.
Jüjjön ide, vugy beszíljen onnan úgy, hogy halljam itten is. (Közben gyanakvóan körbe pislantok)
- Ugyan uram, tőlem nem kell tartania - itt felemeli a kezét jelezve fegyvertelen - lenne egy ajánlatom a maga számára, de ha odamegyek esetleg a társai is meghallják, és elorozzák maga elől az általam felajánlani szándékozott igencsak nyereséges, és dicsőséges feladatot.
Kifújok mint egy bika, és oda cammogok, de a balkezem a fegyveren pihen.
- Osztán semmi idögen hablagy, meg ákum bákum, me a hatalum tudókat nöm szöretem.
- Azokat én sem. De nem rabolom az idődet, a lényegretérek: látom rajtad, hogy erős megtermett harcos vagy, aki sok csatát átélhetett már. Nekem pont egy ilyen emberre lenne szükségem. A megbízóm kibérelte a helyi arénát, és megbízott, hogy a családjának és barátainak látványos harcost szervezzek meg. Sajnálatos módon az egyik emberem úgy leitta magát, hogy még a vajákosok sem tudnak mit kezdeni vele pár órán belül, nekem pedig ferályórán belül ki kell valakit állítanom a porondra. Mióta megtudtam mi történt a várost járom, hogy találjak valakit helyette. Lenne-e kedved elvállani? Jól megfizetlek ne aggódj!
A férfin látszik, hogy tényleg aggasztja a dolog, és szinte könyörög a tekintete, hogy vállald el a felkérést.
Felcsillan a szemem, de el is felhősödik gyorsan.
- Hááát ködvem az linne, mögmutatnám özeknek a puhányuknak itten, hugyan köll eztet csinálni. Me én Farkas vagyuk, a keleti vadon oroszlánja, Razdag város arénájának kítszeres bajnoka, a Tirimi Gyűző, Véreskezű Naravik legyűzője, és még sorúhatnám De vídenem köll egy Nagyúúhat, ozt nem möhetek akárhuva még iccaka sem. Eztet kívána az adott szavum
- Pár órára biztosan elengedi az a nagyúr nem? Elvégre a legjobb zsoldosnak is jár egy kis pihenő. Kérem legalább próbáljon meg eljönni, maga az utolsó reményem! A megbízom kettéhasít ha nem tudom az általa elvárt szinvonalú harcot megszervezni. Ha a nagyúr másképp nem engedi talán szolgálhatnék valamivel cserében, hogy önt elengedje pár órára.
-Cseríbe valamit? Mégis mit? (látszik az arcán, hogy ötlete sincs mire gondolhat ez alatt)
- Valamit, amire a maga uraságának szüksége van, és megér annyit, hogy cserébe elengedje önt az árénába.