[VérGyöngyTyúk Z]

Megköszörülöm a torkom és egyenlőre nem lépek beljebb a fogadóba:
-Elnézést kérek hölgyek és urak. Szállást keresnénk éjszakára, kihez kell fordulnunk?
- Csendesebben, csendesebben! Vegye le a lábbelijét, jöjjön ide és megbeszéljük - közli veled a papírkupac mögött öcsörgő nénike.
-Bocsánat - motyogom.
Zavartan körbenézek, látok e valahol levetett cipőket-csizmákat és "cserepapucsokat". Ha igen akkor odamegyek és levetem a csizmáimat. A bejárati ajtó mellett találsz egy kisebb szőnyeget, rajta papucsokkal. Miután ez megvan odamegyek a mamókához és meghajolok előtte:
-Elnézést a hangoskodásért, de nem vagyok túl jártas az itteni szokásokban. Egy, a Kereskedő hercegségek béli követúr kísérője vagyok, hazafelé tart kíséretével és itt szándékozna megszállni. Tudnának nékünk szállást biztosítani?
Az anyóka emberi mértékkel igen öregnek tűnik, és még ülve is látszik rajta, hogy nálad alig lehet pár hüvelykkel magasabb. Vékony kissé görnyedt alakján izlésesen dészített tiadlani szabású selyemruha van, ősz tincsei hajtűvel rögzített konyban tornyosodnak a feje tetején, ráncokkal szabdalt arca derűs, fekete szemeiben bölcsességet és nyugalmat látsz.
- Nincs semmi baj, hosszú az élet, majd megtanulja, amit meg kell. Szállást természetesen tudunk adni. Hány főről lenne szó? Esetleg van valamilyen különleges kívánságuk az elhelyezéssel kapcsolatban? - kérdi tőled a néne kissé rekedtes hangon.