[Pettyes]

Amikor látom zaklatotságát a nőnek egy kicsit együttérzek vele, bár nem tudom azt a mentalitást elfogadni, ahogy viselkednek! Az egyetlenüket úgymond visszaszereztem és ilyen indulatokkal teli odavágok neked egy köszönömöt, de csak azért mert rám szóltak, ráadásul, hmmm, arcon akarnak vágni...
Miközben beszélgetek a nővel és valaki figyeli a beszélgetést azt veheti észre, hogy a nyugodt állapot hirtelen feszélyezetté válik részemről. A nő láthatja, hogy a szemben ezeddig nem látott tűz lobban, arcizmaim a pattanásig feszülnek, egy kicsit kivillan tán a fogam is. Majd megszólalok:
- Elfogadom a bocsánat kérésed, legközelebb jobban vigyázz, mert lehet, hogy MÁSképpen fog minden történni! A fenyegetés nem a legjobb tanácsadó - Ezt mind ingerülten mondom.
Ezután a nagyúrra nézek majd vissza a nőre és egy nagyon picit fejet hajtok és Morel felé indulok a levélért.
A nagyúr a batárban ül, így őt nem látod.
- Nem kértem bocsánat, mert nem van miért. Mikor reggel lenni, nem akarni magát a közelünkben látni! - közli veled fagyosan a nő, és beül a batárba.