[Steve]

A FELESÉG NAPLÓJÁBÓL

Szombat este:

A férjem nagyon furcsa volt ma. Megbeszéltünk egy találkozót a
Pláza kávézójában. Mivel én egész nap shoppingoltam a barátnőkkel,
gondoltam, hogy neheztel a pár perces késésem miatt, de végül is nem
mondott semmit. Csak nem alakult a beszélgetés, egész idő alatt
csendben ült. Javasoltam, hogy húzódjunk a kávézó egyik csendesebb
sarkába, de ez sem segített. Mikor rákérdeztem, valami gondja van-e, azt mondta, semmi
különös.

Mikor kérdeztem, én vagyok-e az oka a csöndnek, azt
válaszolta: nem, nem kell nyugtalankodnom.
Hazafelé útközbenn mondtam neki, hogy szeretem, kissé
elmosolyodott, s vezetett tovább. Nem tudtam megérteni a viselkedését,
s nem tudom miért nem válaszolt a szerelmi vallomásomra. Otthon is
éreztem, hogy egész idő alatt messze jár, s nem is akar velem találkozni. Csak
kornyadozott a TV elött, s érezni lehetett, hogy messze jár az esze...
Végülis felmentem lefeküdni.

Kis idö múlva követett. Nagy csodálkozásomra válaszolt a
szeretetemre, a símogatásokra, szeretkeztünk, de végig éreztem, hogy
távol van. Elhatároztam, hogy rákérdezek, s akkor vettem észre,
hogy már alszik. Álomba sírtam magam. Nem tudom mit csináljak. Most már egészen biztos, hogy van valakije. Az egész életem egy katasztrófa....



A FÉRJ NAPLÓJÁBÓL

Szombat:

A Fradi kikapott. De este egy jót szeretkeztünk.