Gyula, az MSN címem megtalálod itt, vagy ha nem, szólj priviben és elküldöm, érdekel mit mondanál, ami meg a kirablásomat illeti: a barátnőmmel halgattuk a discmanemen egyik jóbarátom Toten Hosen CDjét és mentünk hazafele, ketten, kézenfogva. ennél kevésbé provokatívabb már csak a szekrényemben elbújtatva, egy hibernálókamrában lehettem volna. ha nem adom elő magamat ott, akkor tuti hogy az lett volna hogy a bepánikolva szabadulni próbáló barátnőmet megverik, engem átmotoznak és elveszik midnenemet, így a létező legjobban jöttem ki a dologből, és bizonyára ha nem mi megyünk akkor arra hanem más, akkor mást raboltak volna ki, ennyire egyszerű, semmi túlmisztifikálható nincs ebben, mindenesetre azért ez is jellemző dolog, hogy a szenvedő félben keressük a hibát, amikor valami rossz történik vele, ahelyett hogy a támadó félnél kutakodnánk, hogy mi motiválta... bocsi, de ez most kikívánkozott.
ja és hogy miért nem raboltak ki téged? elkerült a baj, vagy nem jártál még rosszkor rossz helyen (bár ez ugyanaz mint az előbbi gondolatom...
) hidd el, ha nem egy randevúról kísértem volna haza a lányt akkor marhára kiszúrtam volna hogy jönnek, és elinaltam volna még idejében, de két méterrel a föld felett ilyesmi valahogy nem jutott eszembe mikor megláttam a közeledő csapatot, azóta se raboltak ki, mert tanultam a leckéből.