[Massza Rex]

Ha hallom amit Gren a kocsmárossal beszél, akkor odalépek közel a fogadóshoz, és kikelek magamból:
Micsuda?! 5 aranytallér nöm elíg?! Ne huzz ki a sordunból ímber!!! Röngeteg temetísen vútam, ösmerem az árakat már. Igy aranyért má úri pompa dukál, nagy dínom-dánom. Itten van a nagyvárus napnyira ni.
A fogadós a mennyezet felé emeli a tekintetét, kb olyan kifejezéssel az arcán "na már megint egy vadember", aztán nagyot sóhajt, és megszólal:
- Talán a pap eljön egy aranyért, amit kétlek, de nekem vagy a feleségemnek fel kell utaznom a városba, hogy szóljak neki, erre az időre ha a feleségem utazik nem lesz aki főzzön, ha pedig én utazom, nem lesz aki kiszolgálja a vendégeket. Oda vissza az út két nap.
- Nöm kell ez az okoskudás. Küldjél valami szolgáló fiút, vagy izenjél egy vöndéggel, aki arra tart, vagy azzal, aki a kaját huzza nöked időnként, nem húnap kell, hanem amint löhet.
Ki nem állhatum a sakál mindeniteket, állandúan csak a pénzen jár az öszötök.
- Se vendégre sem pedig szolgáló fiúra nem bíznék annyi pénzt, amennyiért egy pap idejönne.
- Ki mundta, hogy pínzt bízzá rá? Ízenjél velük, hogy gyűjjön egy pap, majd ha idegyűtt, akkor mögkapja szentelís után.
- Gondolja egy pap meg eljön ide mindenféle adomány nélkül? Menjenek kaparják el a társukat, mit bánom én, nincs nekem arra időm, hogy magukkal vitatkozzam! - vágja hozzád a fogadós kissé ingerülten
Farkasra nézek, aztán biccentek.
-Én megpróbáltam.
Felvennéd a pénzeszacskót és elindulnál kifelé, de a fogadós ráteszi a kezedre a kezét.
- Nem azt mondtam, hogy nem segítek, hisz nekem is érdekem, hogy ne járkáljon nyugtalan lélek a fogadó körül, csak megjegyeztem, hogy ennyi pénz nem lesz elég a szertartásra. De lássák kivel van dolgom, a többit majd én kipótolom a cél érdekében. Kérem legközelebb fogja vissza a kedves barátját, mára már épp elég bajt okoztak nekem...
- Möglásd az istenek lösúlytanak rád, ha így gondulkoc.
Ott hagyom, oda viszem a holtat, ahova Gren mondta/mutatta.
A fogadós nem szól semmit, hagyja hogy távozz az épületből.
Felnézek a fogadósra:
-A sörről ne feledkezzen el, meg készítsen össze egy heti élelmet.
- Nem feledkezem meg.
Elengedem az erszényt, és hagyom had markolja fel.
-Ha valaha is visszatérek erre a vidékre, és szándékomban áll egy éven belül. Hát remélem még megtalálom a társam sírját.
- Úgy lesz. Nem tudom maguk felé kik laknak, de itt rendes népek élnek, és nem szokásunk sírokat gyalázni... - látszik, hogy a fogadósnak kezd elege lenni, és mintha neheztelne valamiért.

- Hozom az ásót! Kivinnéd addig? Oda az út menti fához.
Megyek megkeresem a fészert és az ásót.
Megtalálod.
Kimegyek felszedem az ásót és odamegyek Farkashoz. Elkezdem ásni a sírt:
-Remélem hamarost hozza a sört a fogadós. Ti hogy szoktátok búcsúztatni az elholtakat? - kérdem Farkastól.
Grenhez:
- Hát szípen eltemetjük, pap mög minden, aztán iszunk mög eszünk, küzben meg rúla böszélünk. A dolgait mög elusztjuk azok küzt, akik a barátai vútak. Nálatuk nöm így mögy?
A fogadós körülbelül negyedóra múlva kiér a sörrel, leteszi mellétek, aztán visszamegy az épületbe.
-Hasonlóan megy nálunk is. Csak mi az elholtat is megkínáljuk sörrel. A dolgait a családja, klánja örökli. Ha nincs neki, vagy messzi hal meg akkor pedig a vélelévők osztoznak. Kivéve a pénzét, azt vagy a temetésre költjük, vagy a rokonainak juttatjuk el. Iarwain rokonait nem ismerem. ezért adtam a fogadósnak a pénzét. A többi cuccát majd meglássuk.
Nem ások túl mély gödröt, csak akkorát ahol a kóbor állatok tán nem ássák ki. Aztán töltök egy korsó sört és beleloccsantom a sírba. Aztán töltök még kettővel és az egyiket odanyújtom Farkasnak:
-Legyen jobb harcunk és jobb halálunk! Magasba emelem a korsót fél kortynyit kiloccsantok Iarwain testére aztán a többit megiszom.
Megvárom míg Farkas is végez a magáéval aztán megkérem, hogy fektesse be a sírba.
-Egy perc és jövök-mondom neki.
Bemegyek a fogadóba, végigjárom a csapat minden tagját (a nagyúr és családja kivételével), és mindenkitől megkérdezem el akar-e búcsuzni Iarwaintól. (Aki el akar búcsúzni, az írja be hozzászólásban mit szeretne, és én bemásolom a szöveget a megfelelő helyre.)Aztán a kocsiról leveszek az orkoktól zsákmányolt fegyverek közül egy kardot és a két csákányt és kiviszem a sírhoz.
Egyszuszra kiiszom a kupa sert. Finoman belehelyezem a testet, elrendezem kezeit maga mellé, mintha "vigyázba" állna, aztán rövid néhány szavas fohász intézek Dartonhoz. Gren szavaira csak biccentek, jelezve fogtam.
Betemetem a sírt Farkas segítségével és eligazgatom rajta a földet. Iarwain feje felöl leszúrom a kardot és kerszetben előtte a két csákányt. Az egyik korsó (ha fa, az) aljába tőrömmel belevésem az "Iarwain a félelf" szavakat a közös nyelv betüivel és a kard markolatára teszem. Fél korsó sörrel lelocsolom a sírt, magamban elmondok egy fohászt és Farkasra nézek:
-Mehetünk, ha gondolod. Együnk aztán készüljünk az éjszakára.