[Von]

Bocs a késésért, manapság viszonylag ritkán járok ide, ezért a focis kommentekhez késve, de azért szeretnék hozzászólni. Igyekszem rövidre és lényegre törőre fogni.

In medias res, szerintem a válogatottól való elfordulás a román és holland meccs után visszataszítóbb, mint a válogatott teljesítménye.
Egy percen múlt, hogy nem pótselejtezünk, ha Románia nem egyenlít a 93. percben Pesten, akkor most röhögve, holland-magyar 8-1-gyel és magyar-andorra akár 1-0-lal is 2. helyen végeztünk volna.

A futballban persze nincs ha, de a gondolatkísérletet érdemes elvégezni. Ha akkor nem egyenlítenek a románok, akkor valószínűleg most mindenki az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb focisikeréről áradozna, és valószínűleg ugyanazok az emberek, akik most a legnagyobb gyűlölettel tekintenek a válogatott játékosokra - a legnagyobb hősöknek kiáltanák ki őket.

Holott a hazai labdarúgás helyzete viszont nem azon az 1 percen múlt és múlik. Ha kijutunk a pótselejtezőre, a most harsányan emlegetett bajok ugyanúgy meglennének - és a feledés homályába merülnének egyúttal.

Be kellene mindenkinek látnia, hogy nem vagyunk elég jók - ezer okból, amik közül Szalai is megemlített párat - de nem reális kijutnunk a VB-re.
Ezt a legkönnyebben szerintem úgy lehet leegyszerűsíteni, hogy mondjon valaki akár 1 azaz egy darab jelzőt, amit rá lehet aggatni a magyar labdarúgásra, de Magyarországra nem.

Direkt nem akarok jelzőket mondani, de szerintem a legtöbben ha belegondolnak, érzik a korrelációt.
Viszont ha a másik oldalról nézzük, a 3. hely a lehető legtisztességesebb helytállás. Az ennél több abszolút bravúr és csoda lett volna. Ja, hogy a politikusok is mindig beígért bravúrral és csodával b*sznak át...?

Persze én is abszolút támogatom a reformot és fejlődést, sőt. De szerintem az ott kezdődik, hogy sportoló, sportvezető és szurkoló is belátja, hogy mi a legmagasabb szinthez kevesek vagyunk - és önámítás meg mások ámítása helyett alázatra és szorgalomra buzdítanak. Mert szerintetek Izland hogy érte el a pótselejtezőt...?