Nagyon szep verseket olvastam ezeken az oldalakon, es egyszeruen nem tudom megallni, hogy ne tegyem be az en legnagyobb kedvencemet...

William Shakespeare: LXXV. szonett


Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fûszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idõ ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tõled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.


bar tudom mindenki talalkozott ezzel a szonettel meg kozepsuliban, szamomra megis felejthetetlenul gyonyoru...