Részlet:
A Vihargárda ezernagya furcsálkodva nézte ahogy egy fél abasziszi falanx, 1500 ilanori lovas és vagy négyezer ork menekül egyetlen irdatlan tömegben a hágón át. Embereivel kiragadtatott egy menekülő asziszt a tömegből és kérdőre vonta:
-Mond mi történt vagy kiontatom a belsődet!
Az aszisz halálra sápadt arccal meredt a hágó bejárata felé:
-Engedj! Engedj!- könyörgött. - A hegyekben elszabadult a pokol! Valami mágusz kiszabadíthatta az őrület démonait és most erre tartanak! Ennyien maradtunk csak az egyesített seregből ami körötted látsz!
-Mégis mi történt?
-Nem tudom pontosan, csak azt, hogy egy síri hang dörgött végig a csatarendünk felett és a pálinkafőzés valamint az obasz beözönlés nyelvi metódusai közötti összefüggést fejtegette. Aztán megjelent egy sovány fickónak látszó démon és megölt vagy négyezer ilanorit, mert szerinte egy ritka védett virág utolsó természetes élőhelyét taposták el. Aztán jött egy másik nagy fekete alak és róka, meg medvecsapdákat idézett a fejünk fölé.
Egy macskamozgású gyors figura pörgött körülötte és azt ordibálta, hogy nem így kell azt csinálni és megölte az orkok 3500 harcosát, aztán egy fél falanxot felaprított szendvicsnek. De az igazi rémség ezután jött...
-Mond már!- üvöltött rá az ezernagy, de az aszisz kigúvadt szemekkel meredt a hágóra. A völgyben egy karcsú alak tünt fel hófehér haján megcsillant, majd hanyattesett a lenyugvó nap sugara, és repkedő hajszálai közt glóriaként örvénylett a langy esti szellő.
Az ezernagy kíséretében lévő egyik száznagy szólásra nyitotta száját és az aszisz már nem tudta kitépni magát a vezér kezéből, hogy akár élete árán is megakadályozza a démon felidézését.
-Húúú.. de giccses kép.
Az aszisz térdre rogyva hörögte az ezernagy felé:
-Itt pusztulunk mindnyájan.
A démon szózatát még hallotta mielőtt elméje végleg megbomlott volna, hogy üvöltve zuhanjon az őrület örvényébe:
-MELYIK TAPLÓ SZÓLTA LE A HAJAM?!?!?!
|