Nagypapa mesél húsz év körüli unokájának:
- Fiacskám! Amikor én ilyen idős voltam, mint te, a barátaimmal Párizsban voltunk és nagyon jól szórakoztunk. Minden délben a legjobb éttermekben ebédeltünk. Végigettük az étlapot, és a legjobb borokat ittuk hozzá. Amikor jóllaktunk, fizetés nélkül távoztunk. A vendéglős és pincérek persze utánunk jöttek reklamálni, de jól elvertük őket.
Délután felkerestük a kocsmákat: finom francia borokat, pezsgőt és konyakot ittunk. Amikor jól berúgtunk, fizetés nélkül távoztunk. A kocsmáros és pincérek persze utánunk jöttek reklamálni, így őket is jól elvertük.
Esténként elmentünk a kupikba, minden kurvát megdugtunk. Amikor kiszórakoztuk magunkat, elindultunk, persze itt se fizettünk. A madame és a felvigyázók persze utánunk jöttek reklamálni, de őket megint csak elvertük.
Éjszaka kipihentük magunkat, majd másnap újra kezdtük a kört. Ezt így csináltuk minden nap, míg Párizsban voltunk a haverokkal.
Az unokát nagyon feldobja ez a programlehetőség, összeszedi a haverokat, mesél nekik a nagypapa Párizsi kalandjairól és elhatározzák, hogy ők is kimennek szórakozni. Két hét múlva hazajönnek. Az unoka alig él, keze lába törött, feje bekötve.
- Mi történt veled, fiam? - kérdi a nagypapa.
- Elmentünk a vendéglőbe, bekajáltunk, beittunk, le akartunk lépni, erre a vendéglős megvert, mint egy lovat. Sebaj, délben elmentünk egy jó kocsmába, finom francia borokat, pezsgőt és konyakot ittunk, ám amikor fizetés nélkül le akartunk lépni, a kocsmáros és a haverjai irgalmatlanul megpofoztak. Este elvánszorogtunk egy kupiba, a nap fénypontjaként keféltünk egy jót. Megpróbáltunk lelépni fizetés nélkül, de a stricik kegyetlenül elvertek, ráadásul elszedték minden pénzünket. Nagyon rossz volt!
- Sajnálom kis unokám. Kivel utaztatok?
- A Neckermannal, nagypapa.
- Őket nem ismerem, mi annak idején az SS-el voltunk.
|