[VérGyöngyTyúk Z]

Morel-nek megköszönöm a kötözést. Bár elég kényelmetlenül érzem magam a sok kötés alól kipillogó szemeimmel.
Miután Malbordus elment megkeresni az elkószált állatokat, a fogadós nagy morcosan hozzád fordul:
- Mondja csak, mitől gyulladt ki az istáló?
A fejemen lévő kötések alól amennyire csak égett szemeim engedik morcosan nézek a fogadósra:
-Valószínüleg az egyik távozó "vendége", aki megölte a társunkat, hagyott egy kis meglepetést az istálóban. A kölyök aki ott aludt, megtalálta, de mikor megégette a kezét elejtette. Én meg nem találtam meg időben. Úgyhogy köszönje meg nekik, ha mégegyszer erre járnak. Ha meg eszébe jut mégis valami, akkor ne habozzon közölni!
Elfordulok a fogadóstól és megindulok újra, hogy a nagyúrral beszéljek.
- Ho-hó, ne siessen annyira! Miért higgyem el, ezt az egész maszlagot? Egyáltalán milyen kis meglepetésről beszélt?
Határozottan mérgesebben csillognak a szemeim amikor újra a fogadós felé fordulok.
-Arról a kis meglepetésről amivel megégették a halot társam, ami megégette a kölyök kezét és ami akkor is felgyújtotta volna az istálót, ha nem keresi senki. A különbség annyi lett volna, hogy mindenünk bennég, plussz a lovak is és valószínüleg mostanra a fogadód is lángolna. Ha meg kételkedsz a szavamban mondd ki és az örökösöd talán nem fogja megbánni, hogy előbb jut az örökségéhez!
- Mégha valami titokzatos idegen is gyujtotta fel az istálót, akkor is ez mind maguk miatt történt! Követelem, hogy térítsék meg a káromat!
Jobbommal előkapom a félkezes csatabárdot és a fogadós felé sziszegek.
-A Te házadban, a Te ágyadon alva ölték meg egy társunkat. Az íratlan törvények szerint az életeddel felelsz ezért. Honnan tudjuk, hogy a gyilkos nem a cinkosod, vagy épp nem Te magad vagy-e? Ez volt az utolsó vádad ami ellenem szólt. A következőt a véreddel mosom le magamról. A fizetségben az este megállapodtunk. A nagyúrral pedig megpróbálhatod megbeszélni a vérváltságot amit társunkért fizetsz.
Mereven állok a fogadóssal szemben jobbomban a harci kalapáccsal:
-Van még szavad?
- Még hogy én fizessek? Nem tehetek arról, ami a társukkal történt. Hogy gondolhatja, hogy egy ilyen esettel rossz hírét kelteném a fogadómnak, ami a megélhetésemet biztosítja, meg még fel is gyújtanám a saját istálómat?! Maguk hozták a saját fejükre a vészt, hisz bárki is volt a tettes magukat követte. E mellett az én fejemre is vészt hoztak, és a többi itt lakóéra is, az istálóm le is égett. Egy szó mint száz követelem a károm megtérítését!
Megvonom a vállam, de a kalapácsot nem engedem le és nem is lazítok.
-Már mondtam. A nagyúrral beszélj.
- Rendben. Megyek és beszélek vele. Remélem ő fogékonyabb egy szegényeber panaszára, mint maga... - mondja, aztán dühösen odébb áll.