[Fefe013]

Reménytelen Remeték földje (#206914)
2011-12-02 10:05:47
Helyezés: 232
Érték: 204556

Hajnali ködpára szálldos a mező felett. Minden csendes, de a dús lombú fák alól fémes zajt hoz a kora reggeli balzsamos szellő. A réten a lágy szellő lengette fűszálakon kívül semmi sem mozdul, a néma csend az úr. Mozgást látsz, bár még nem tudod mi az, hirtelen apróvadak nyargalnak szerteszéjjel rémülten, nyomukban mély morgás kél, ami lassan ütemes dübörgésbe csap át. Bár a köd még nem oszlik, néha-néha felvillan egy kép. Hol egy selymes sörényű nemes paripa sejlik fel, hol egy Moira bányáiban kovácsolt mythril kard villan meg, időnként egy-egy ezüsttel szegélyezett páncél is megcsillan, felvillantva gazdájának arcélét. A lovak patájának dübörgése elrettenti a gyenge szívűeket.
Ha úgy érzed ez a sereg a te sereged és szíved elég bátor, karod elég acélos a harchoz akkor TE kellesz nekünk. Álmatlanság és állandó jelenlét nem hátrány. Seregeink vállt-vállnak vetve fognak küzdeni a sötétség seregei ellen. Lehetsz vérszomjas Ork, zseniális Gnóm mi nem válogatunk. A csatákhoz a legügyesebb törpkovácsok fogják készíteni a holdezüst kardokat, valamint remekmívű páncélokat, ellátják népedet nyersanyaggal, hogy mialatt hadat viselsz, ők gyarapodjanak. Hogy gyomrod sose korogjon kedves elfjeinknek, erre is lesz gondja, mindig lesz neked és népednek gabona.
Ne késlekedj, jelentkezz még ma és együtt küzdjük fel magunkat a csúcsra!

Nekem tetszik!