[Cassandra]

A hétvégén született kis (nyers)szösszenet.

Hullócsillag

Egy pont az égen, a semmi szülötte,
Pont az égen fekete bársony van mögötte.
Puha felhők közt bújkálva,
Járja útját egymagában,
Lesi a földet és megszereti,
Látja az embert, ki esténként lépteit figyeli,
Ám az ember egy nap tekintetét az égre már nem emeli,
A csillag útját többé nem követi...
Egy csillag szive is meghasad, ha elfeledik,
Lelke szétszakad, ha többet nem szeretik.
Két kezével a bársony szélét fogja,
Két kezével utolsó reményét markolja.
Hátat fordít a Földnek, hogy arcát takarja,
Hátat fordít... hogy könnyeit senki ne láthassa.
Ám ágya bársony lepedője kicsúszik kezéből,
S a csillag zuhanni kezd égi otthonából.
Tekintetét még egyszer az ember felé fordítja,
Szeméből hull a könnyeknek folyama.
Látja az embert ki újra őt figyeli,
S élete végén megfogadja,
Még egy kívánságát teljesíti...

2006.08.19.