Quote:
Originally Posted by Kalapácska
Nem tehetek róla 20 éves koromban volt lehetőségem a BMW gyárban dolgozni Münchenben pár évet .....
Az ember akkor a legfogényoabb az élet dolgaira szerintem , tt teljesen megváltozott a szemléletem ez miatt ...
A 3-5 órát napi szinten értem ......
Egyébként meg simán vállalom és nem kérek semmit érte ha már egy ember képes rá, hogy feladja a nagy semmit amiben él 
Most komolyan , nekem megvan amit leírtam ha ott nincs meg amit te írtál akkor velem van a baj vagy ott ?
A Te településeden élők nem képesek váloztatni vagy csak egyszerűen nem akarnak és várják a sült galambot mint sokan ?
Ha adott helyen nem tudok megélni akkor elmegyek oda ahol megtudok .. mi ebben a bonyolult ? |
Elmegyek, elmegyek...
Mégis hová? Semmi konkrétumot nem írsz, csak frázisokat...
Nah, akkor figy...
Édesanyám 53 éves. Sajnos amikor elvégezte a 8 osztályt, akkor nem volt lehetősége még középiskolában sem tanulnia, mert 7 testvére volt és abból 6 fiú, akiket szinte akkor már Ő nevelt, mert a nagyszüleim dolgoztak. Papóm bányász volt, mamám meg napszámos...
Édesanyám 14 évesen elkezdett betanított munkásként dolgozni a DIRUVÁLL-nál, több, mint 15 évet. Aztán itthon tsz, majd Kórház, mosoda. Az utóbbi években varrodákban dolgozott, de sok bezárt. Tavaly az önkormányzat alkalmazta, de lejárt a szerződése és nem lehetett hosszabbítani.
Nah, neki pl. mit tudnál mondani? Ezt a sült galamb dumát, meg hogy Te BMW gyárban dolgoztál? Biztos nagyon fogékony lenne rá...
Rá mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy nem akar és szeret dolgozni becsülettel...
Hány élethelyzetet írjak még le az ismerősi körömből?