Téli álom...
Húr nélküli lantot penget a
képzelet: a Tél-tündér
váratlan érkezett, halvány
kezével végigsimít a tájon
- zúzmara- álom -
apró, didergő jégcsapok
csengetnek kristály-dallamot,
és egyre halkuló dalát dúdolja
jég-virág: tavaszról mesél,
mielőtt aludni tér...
a víz színét szivárványszínű
jég borítja már, dermedt a
csend - csodára vár -
egy hópehely puhán arcomra
hull, azután még egy, s
hangtalanul, lábujjhegyen
közelít, oson a Tél: a tájra
köd borul, s egymásba olvadó
színek helyén most minden
szikrázó fehér...
|