[aúú]

Mikor a nő elhallgat, a kissrác oda ballag a batár másik oldalához, és bekopog.
- Elnézést a zavarásért nagyuram, de Marek, a kalapos férfi, akit tegnep felfogadott, megkért hogy mondjam meg magának, hogy nem tud önökkel tartani, mert a városban kell maradnia családi okokból, és majd ha tud önök után megy. Megkért arra is, hogy adjam vissza az előleget - mondja, s egy erszényt vesz ki a zsebéből, és a batár ablaka felé nyújtja.
A lefordítja, a férfi válaszol, a nő ismét fordít:
- Add oda az elfnek, majd ő átadja nekünk később.
- Igenis nagyuram. Elnézést hogy még mindig okvetlenkedek, de lenne egy kérésem. Kérem vigyenek magukkal. Sokmindenhez értek, ellátom az állatokat, mosok, meg minden ilyesmi, sőt más dolgokhoz is értek, és ellátáson meg azon kívül hogy magukkal mehetek, mást nem kérek.
A nő fordítja:
- Rendben kölyök, de az életedért te felelsz.
- Köszönöm szépen! - vigyorodik el a srác - Ne aggódjon majd jól elrejtőzök ha baj lesz, ahhoz nagyon értek.
Aztán odaballag az elfhez, és átadja neki az erszényt.