[Arwyl szelleme]

Összeszedve cuccomat felülök a lovamra és elindulok a találkozó hely felé. Mivel kicsit késésben vagyok sietősebbre veszem. Látótávra érve meglepően tapasztalom, hogy a tegnap este "megismert" törpe fegyverét szorongatja, viszont a másik ezzel mit sem törődve pipázik.
Amint közelebb érsz, az elf végigmér, és megszólít:
- Üdvözlöm, ha jól látom maga is a kíséretünkbe fog tartozni, mondja csak ismerős magának ez az állszakállas ember? Próbálja szakáll nélkül elképzelni, hátha az segít. Azt állítja ő is ott volt tegnap a Virágzó cseresznyefában, de ezt eddig senki nem erősítette meg.
- Na végre még valaki akit fel is ismerheti. Üdv Lovas! Na tegyünk végre pontot a történetre!
Elengedem a kétkezes bárdot jobbommal kikapom a csákányt a övemből, balommal teljesen kivonom a kalapácsot. Egy-két körzés és suhintás velük a levegőben és mintha nekifutásra készülnék berogyantom a térdeim.
- Jó reggelt Uraim!
Majd ránézek az illetőre...
- Szakáll nélkül... Hmm...
...majd vissza az elfre:
Igen... mintha Ő jött volna késve a találkozóra.
Majd újból az illetőre:
-De miért hord szakállat?
- Tuzes kis torpe urasag az mar aztan biztos... - mosolygok szelesen - nem tudna esetleg meggyujtani a pipamat a mergevel?? Nyugodtan elrakhatja a fegyvereit nem lesz ra szuksege. Egy oregemberrel barki elbanhat - es kacsintok egyet, majd folytatom - az alcamra nekem azert van szuksegem mert mar joparszor megmentette az eletemet. A meglepetes ereje igencsak sordonto tud lenni. Most pedig ha nem haragszanak... - ezzel elindulok a lovamhoz, es hatizsakoban kezdek el mataraszni, a tobbiekre ugyet se veve tobbe. ezzel lerendeztnek tekintem a tarsalgast.