A teren egy ven oreg tunik fel, lovat kantarjan vezetve... jarasa eleg ingatag, biceg is, es kulseje nem tesz valami jo benyomast: koszos , apolatlan, fogazata sarga, haja kocos, nemi szalma is van benne. Vastagon van oltozve, tobb reteg koszos gonc, nemelyiknek meg a szinet sem lehet meghatarozni, annyira fako, kopott. A lovon, egy hatizsak, es egy hordo lathato, es mikor kozelebb er, latjatok hogy meg egy malhas szamar is utanna van kotve egy hatalmas utazo ladaval a hatan... az oreg oldalan egy vadaszkes van, meg mindig veres a multkori aldozat ota.
Egyenesen a hintohoz vezeti lovat, majd megall es egy kis tanyasi tajszolassal hangosan koszon:
- jo reggelt komam uram! merre tartanak? csak nem delre? nem bannak ha magukkal tartanek? oreg vagyok mar es a lovam az egesz vagyonom. Nem akarnek haramiak aldozata lenni. Nem fogom feltartani magukat igerem, eszre se fogjak venni jelenletem... Es kituno szakacs vagyok, ugyhogy jo szolgalatot tennek onnek nagyuram. majd varakozon korbepillant.Az elf méregetni kezd, mintha nem tudná eldönteni hova is tegyen, majd megszólal:
- Nem hiszem, hogy velünk nagyobb biztonságban lenne, mint egyedül. Jobb ha egy karavánhoz csatlakozik.
E közben a törpe:
Jobbommal ráfogok a csatabárdom végére ballal kissé kintebbhúzom a harcikalapácsom. Végignézek az úton az öreg mögött és csak utánna félszemmel az öreget, féllel az utat nézve szólok hozzá:
-Hallgasson az elfre öreg, mert még hamarabb baja esik, mintha egyedül indulna meg délnek.
-Pedig azt gondolna az ember hogy a maga koraban az ember, illetve a torpe megfontoltabb... hova az a nagy riadalom? nyugodtan leengedheti fegyveret, tolem nem kell tartania...
Majd odafordul az elfhez:
-de lehet hogy maguk nagyobb biztonsagban lesznek velem mint nelkulem - majd jatekosan kacsint egyet az elfre, es elindul a hinto hatulja moge.
- Álljon meg a menet! Az előbb még magának volt szüksége a mi védelmünkre, most meg maga ajánlja fel a védelmét nekünk. A kettő közül az egyik hazugság. Egyrészt egy hazug emberben nem lehet megbízni, másrészt nem vagyunk karaván, hozzánk nem csatlakozhat bárki, jobban teszi, ha távozik - közli veled az elf faarccal.
- Hat akkor idefigyelj hosszueletu! Kerdezd meg gazdad, mert en csatlakozok hozzatok ha tetszik neked ha nem! - szemeim kikerekedenek, de visszafogott hangon folytatom:
- Legalabbis tegnap este meg akarta, ezert is fizetett meg.
Az elf mégegyszer végigmér, majd megszólal:
- Nem hiszek magának. A nagyúr pontos leírást adott azokról, akik csatlakozni fognak hozzánk, magára egyik sem illik. Ha pedig mégis ön lenne az egyik kísérőnk - amit kétlek - miért hadovált itt össze-vissza arról, hogy védelemre van szüksége?
- Mert soha nem lehet tudni hogy kik figyelnek minket. Legalabb most mar tudom hogy nem lehet atlatni az alcamon - es ezzel egy aprocska mozdulattal elmozditom a szakallam egy reszet, folfedve a sebet az arcomon.
-Most mar elegedet vagy hosszueletu? - es azzal elindulok a hinto moge, batyumbol eloveszek egy kis kenocsot, es arcomra kenegetem majd egy apro tukor segitsegevel visszarakom szakallam darabjat a helyere.
Az elf alig észrevehetően meglepődik, és figyelmesebben kezdi tanulmányozni az arcodat, és az alkatodat.
- Valóban az lehetsz, akinek mondod magad. Figyelemre méltó ez az álca, bár nem tudom mennyire szükségszerű. Azért a biztonság kedvéért: törp uram, így már ismerős magának ez az alak?
Last edited by Chris; 07-27-2006 at 07:30..
|