Ágnes presszó II.
"Hol vagy? Hiányzol."
Hihetetlen, udvarol az istenbarma!
"Hé csaposjány, mit mormol?"
Hogy gyengévé tett a remény hatalma,
naív vagy a legjobbikból.
Ha nem érted a szavam,
azért még ne aggódj,
hirtelen roham,
mi rád jött, ahogy
poharadért nyúltam.
"De még ne vedd el!"
Nem kell félned,
csak töltök még egy decivel.
Mi okozza a keserved,
m'ért nem meséled el?
"Nos gondom az élet formálta,
Talán sejted, mifélét,
A sorsom pedig hű behajtója."
Beszélj tisztán, vagy menj innét!
Nincs időm lovagdumára.
"Szóval az van, hogy hiányzol."
Mi meg nem pördül az agyadban?!
"Komolyan mondom, nem kamuból,
mert éltemben leszek holt,
ha utad tőlem elrabol."
Zombi sztájl? Jól hangzik.
Segítek is, hát jól figyelj:
Italod nem véletlen habzik,
csak egy kis méreg és némi tej.
Gondod percek alatt elmúlik.
Remélem, így már jobb lesz.
És csak hogy tudd, kevés vagy,
nekem te nem kellesz.
De azért remélem nincs harag,
Legyünk jóban, ha így is kedvelsz.
"Ehh, hát mindent köszönök.
Veszem a kalapom, búcsút mondok.
A számlámon gyűljenek a körök,
majd fizetek, hogyha tudok.
De tudd, hiányzol... és ez örök."