View Single Post
  #68  
Old 07-26-2006, 14:17
aúú's Avatar
aúú aúú is offline
Member
 
Join Date: Jan 2006
Posts: 993
Activity: 0%
Longevity: 99%
Default

A kéz lábánál történt apró dolgok miatt némi időzavarba kerültünk és belecsöppentünk a mult egyik történelmi eseményébe...
Felébredünk egy sátorban, csak egy szimpla lepedőszerű ruha van rajtunk... nagy vigyázva kilesekszünk a sátor bejáratán (szimplán kimentünk) és meglepődve látjuk, hogy tele van a tábor orkokkal, trollokkal, óriásokkal, ogrékkal és hasonló teremtményekkel. A legközelebbi őr szól is nekünk, hogy készüljünk mi meg nézünk bután, hogy mi van?
- Aztán mégis kivel harcolunk?
- Hát a mocskos emberekkel!
A csapat összetétele, egy elf, egy törpe és 2 ember...

Mind1, elmegyün felszerelést vételezni, ami nem megy túl zökkenőmentesen, mert a törpére nincs megfelelő ruha, csak valami lilás rózsaszines cucc... ezért inkább valami nagyobb inget húz magára, ami elég hosszú, hogy amolyan csuhaként szolgáljon, majd hírtelen felemelkedik a tábor közepén egy kőóriás és beszédet tart arról, hogy bár sokan meg fogunk halni bizonyára, de azért nem lesz hiábavaló a harc, mert kiírtjuk a mocskos embereket, majd megszólalnak a dobok és megindul a tömeg... mi meg a lábaik között próbálunk lavírozni... főleg, hogy lassan leesik a tantusz, hogy pontosan melyik csatába is csöppentünk és, hogy ezt a csatát biza senki nem élte túl... a törpe meg is böki a legközelebb hozzá lévő szörnyet, ami történetesen egy troll...
- Te ugye tudod, hogy mind meg fogtok pusztulni?
- Nem számít, megöljük az emebereket!
Erre megszólal a csapat harcosa:
- Te ez a troll beszél!!!
Ezt a sokkot már nem bírjuk elviselni és elkezdünk visszafelé masírozni a lábak tengerében és megbeszéljük, hogy ha valaki kérdezi, hogy hova megyünk, akkor oldalba támadni indultunk és most kerüljük meg a csatamezőt...
Ám ebben sincs teljesen szerencsénk, mert egyszercsak elénk toppan egy 6 méteres óriás teknős, aki szép komótosan ránk emeli tekintetét...
- Hová mentek?
- Őő, éppen oldalba akarjuk kapni a varázslóikat, ezért sűrgősen meg kell kerülnünk a csatamezőt!
- Én is éppen erre gondoltam, szálljatok fel a hátamra és megyünk együtt, azzal lenyújtja hosszú nyakát...
A csapat kicsit idegesen összenéz, dehát mit van mit tenni, egyg teknősről megszökni még mindig könnyebb, így hát felmászunk a tetejére... meg hát onnan jobban is látni...
A teknős megindul oldalra a tömegen keresztül, néha el-el szívva a csatatérre tartó ellenséges varázslatokat (mint kiderült a drága teknőcke mágiával táplálkozik és immunis a varázslatokra), miközben mi megpróbálunk vele kommunikálni.
- Hogy hívnak?
- Hát szólnak és jövök.
- Mármint mia neved?
- A nevem?
- Igen az.
- Nekem olyan nincs... minket nem neveznek el...
Ekkor a harcos kicsit meghtódva:
- Nekem volt egy teknősöm, azt úgy hívták, hogy Ignác. Mi lenne, ha mostantól úgy neveznénk, hogy Ignác?
Sikerül hát nevet adni kicsiny házi teknősünknek, miközben már készül is a haditerv... a csatában azért hal meg mindenki, mert az emberek oldalán a varázslók egy mindenkit elpusztító mágiát eresztenek el és hát nincs is jobb búvóhely egy ilyen mágia elől, mint egy mágiaimmunis teknős páncélja... Meg is jelenik a csatatéren a szörnyek fővezére, egy 100 méteres óriás, akit csak úgy tudnak megállítani, hogy eleresztik ezt a mágikus vihart, mi meg spriccelünk be a teknős páncéljába, valamint behúzódik Ignác is oda... ám pechünkre a páncél csak egy kis ideig véd és végül meghalunk mi is...
Felébredünk ezek után egy sátorban, ahol egyszál vászonruhában vagyunk, amolyan lepedőfélében és kinézünk a sátor bejáratán... mindenhol emberek...
Ismét elindulunk felcuccolni és eközben összefutunk valami tiszttel (nem látszottak a rangjelzései, de a viselkedése alapján annak tünt), aki nem igazán emléxik ránk és ezért kérdőre von:
- Nem emléxem magukra, pedig itt igen kevés az elf és a törpe...
- Hát nemrég érkeztünk!
- Aztán mégis honnan?
- Hát, azt úgysem hinné el...
- Sok mindent láttam, már tehát csak nyugodtan mondják...
- Na jó... a helyzet az, hogy mi az előbb még az ellenséges táborban harcoltunk ez a tábor ellen, csak meghaltunk... mi vezettük azt a teknőst, Ignácot, aki majd a sárkányok megjelenése után elszívja az itteni támogató mágusok varázslatait...
Mint kiderült ez a fickó volt a teljes ember sereg fővezére...
__________________
Én mindig itt voltam
És mindig itt leszek,
Körülöttem pusztulnak
És születnek emberek.
Reply With Quote