[VérGyöngyTyúk Z]

Felmálházott pónimat (sörétszürke póni, világosabb szürke sörénnyel) vezetve érkezek a kapuhoz, körbenézek, de nem látok ismerős arcot. Odamegyünk (én és a pónim) a batárhoz és jól megnézem az elfet. Nem ismerős az arca.
- Jó reggelt! Megtudhatnám kire vár? Talán ugyanarra akire én.
- Jó reggelt magának is! Pár kalandozóra várunk. Maga lenne az egyik?
-Lehetséges. Attól függ kire vár még. Merre indul innen?
- Ha maga az a törpe, akire várunk, akkor még négy ember, és egy félvér hiányzik a kíséretből. Innen délfelé indulunk.
-Valószínüleg én vagyok az a törpe. Gren a Kőszakállú klánból. A nagyúr a kocsiban?
-Igen.
Odalépek a batár ajtajához, de nem nyitok be és nem kopogtatok.
-Üdvözöllek nagyúr. Készen állok a szolgálatom megkezdésére.
A nő hangját hallod bentről:
- Örülünk, hogy itt van.
-Asszonyom! -fejet hajtok a batár előtt- Van valami kívánságuk indulás előtt?
Hallod a nő hangját:
-Köszönjük, innentől lenni figyelő pozíció, védeni, támadni ha kell.
-Parancsára!
Megigazítom a hátamon a bárdom és lassan körbejárom a batárt, gondosan megnézve közel-távol mindent. A pónim hagyom had legelésszen a batár mellett az út szélén növő fűből.
Miután körbejártam a batárt odaszólok a bakon ülő elfnek.
-Figyeljen előre és jobbra én figyelek hátra és ballra. Szóljon ha valami történik.
Beállok a batár elffel átellenes sarkához és figyelem a környéket.