Egy lány szomorú ábrázattal érkezik haza a randiról.
Kérdezi tőle az anyja:
- Mi a baj, kislányom?
- Béla megkérte a kezemet...Nem tudom, hogy mit tegyek, hiszen ő ateista. Még a Pokolban sem hisz.
- Nem baj, drágaságom, menj csak hozzá, majd mi ketten együtt bebizonyítjuk neki, hogy téved.
__________________
Öntelten járnak a senkik,
Figyelnek a vesztemet érzik.
Várhatnak még úgy hiszem,
Nem adom fel azért sem.
Ha ellenségeid lőtávolságon belül vannak, akkor te is.
Kisértet (#291108)
NATO (#331889)
|