[Chris]

A fogadóval szemben ácsorgó karakter NJK-ként megy a csapattal, míg a vele játszó játékos elő nem kerül (a félreértések elkerülése végett ez a személy nem Half). Míg ez a karakter NJK kezdeményezőkészséget, és kreatív fejtegetést ne várjatok tőle, csak abban az esetben fog ténylegesen cselekedni, ha önvédelemről van szó, vagy ha olyan tudásra van szükség, amit csak ő tud.


Belül a fogadó falait körbe festett selyemképek díszítik, amelyek különböző tájakat ábrázolnak. A festmények kevés színnel és pár ecsetvonással készültek, egyszerűek, mégis megkapóak. Az épület különböző helyiségeit fa keretre feszített festett selymek választják el, ezek az eltolható alkalmatosságok töltik be az elválasztófal, és az ajtó szerepét egyben. Onnan ahova beléptek, három (egy balra, kettő szemben) ilyen vezet el.
A fogadó padlója faburkolatú és gyékényszőnyegek takarják itt-ott. Közvetlenül a bejárat mellett jobbról két kisebb szőnyeg található, az egyiken egy pár díszes cipő, a másikon öt pár papucs pihen. A berendezés alacsony asztalkákból, melléjük helyezett ülőpárnákból, és a négy sarokba a falaktól valamivel távolabb elhelyezett állványokból áll. Kilenc szabályosan elhelyezett asztal (három sor, három oszlop) van, mindegyiknél négy-négy párna. Az állványokon, és hat asztalkán lámpások állnak, a maradék három asztal közepén pedig egy-egy mécses. A bejárathoz legközelebb lévő sorban a jobboldali és a középső, valamint a terem középső asztalkáján mécses van.
A bejárattal szemben a terem közepén egy asztalka mögött egy férfi, egy nő és egy hat-hétév körüli kisfiú ül. A férfinak markáns arca, vállig érő barna haja, kreol bőre és vakítóan kék szeme van. Feltehetően magas (így ülve csak sejteni lehet). Sötétkék selyemből készült hosszú, kaftánszerű felsőt, és egy nagyon bőszárú nadrágot visel, és egy olyan papucsot, ami a bejárat mellett is látható. Ilyen szabású ruhákat gyakran látni a tiadlaniakon (aki jobban ismeri Tiadlant, az tudja, hogy ezeket a ruhadarabokat, hatunnak és takannak hívják, és ezek hagyományos öltözetek az országban). Egyenes derékkal ül, tartása tekintélyt parancsoló. Balja mellett a padlón egy sötétkék selyemmel és ékkövekkel díszített hüvelyben hosszúkard pihen, más fegyver nem látható nála.
A nő bőre halványabb a férfiénál, szeme viszont sötétebb, arca és alakja arányos. Hosszú barna haja rafinált kontyba van tekerve, amit ezüst, ékkövekkel díszített hajtű tart a helyén. Világoskék alapon fehér hímzett virágokkal díszített kaftánszerű felsőt, és bőszárú nadrágot visel. Lábait maga alá húzva, egyenes derékkal ül a párnán. Fejét magasra tartja, de inkább csak megszokásból, mint gőgből. Egyszerre határozott, törékeny és zavarbaejtően gyönyörű.
A kisfiú bőre olyan sötét, mint a férfié, a szeme is ugyan olyan vakító kék, a haja barna és rövid. Ruhája olyan, mint a férfié, csak kisebb méretben. Ügyetlenül leplezett kíváncsisággal tekinget felétek.
Hármójuktól kicsit távolabb a nemrég hintón érkezett férfi áll, rajta is olyan papucs van, ami a bejárat mellett látható. Mikor mind beértek, és elhelyezkedtek (ki mit tesz, mikor belép? hova ül le, stb?) felétek fordul, és beszélni kezd:
- Örülök, hogy eljöttek. Most pedig hallgassák meg, milyen munkát kínál önöknek a megbízó – mondja azzal a kékruhás férfi felé biccent, majd helyet foglal.