[Arwyl szelleme]

Már vagy egy órája az ágyon fekve a plafont nézve bambulok. Ebből a merengésből gyomrom korgása zökkent ki. Lassan felkelek magamra kapom ruháimat. Magamhoz veszem kardom, tőröm, és erszényem, és elindulok lefelé reggelizni... Reggeli után elindulok körbenézni a városban. Igazából próbálom megtalálni a tegnap este említett Virágzó cseresznyefa (*hmm tetszetős név*) nevű fogadót. Pár helyi lakos megkérdezése után el is jutok a fogadóig ami nincs is túl messze a jelenlegi fogadótól ahol megszálltam eddig. Feltűnésmentesen körbeszaglászok kicsit, de semmi különösre nem figyelek fel, a gyönyörű kertet kivéve. Délig sétálgatok a városban, majd visszatérve szálláshelyemre megebédelek. A hátralévő időt szobámban töltöm. Úgy döntök maradok ebben a fogadóban még erre az éjszakára, így csak tőrömet és kardomat viszem magammal. Lemegyek lovamhoz és a Virágzó cseresznyefa felé veszem az irányt. Mikorra odáérek már majdnem lemegy a nap. Egyből az istálló felé veszem az utam. Meglátva az istállósfiút odákiabálok neki:
- Hé, pajtás! (közben szállok le a lóról)
Odasiet hozzád.
- Miben segíthetek uram?
- Vigyázz a lovamra amíg bent leszek, adj neki enni, inni.
- Természetesen, uram - mondja, majd átvesz a ló kantárszárát.
Belenyúlok erszényembe és 3 rezet csúsztatok a kezébe. Megsimogatom még a lovam, majd a fogadó bejárata felé veszem az irányt.
Kifelé menet a szemed sarkából, még észleled, ahogy a suhanc elvezeti a lovad.
Kilépve az istállóból látom hogy épp most megy le a nap, és egy hintó áll meg a bejárat előtt. Kiszáll belőle egy ember és az ajtó felé indul. Az a pár ember -aki a környéken ácsorgott eddig - is elindulnak a bejárat irányába. Így teszek én is. Határozott léptekkel megindulok a bejárathoz, mely mellett egy elf áll. Biccentek neki (erre az elf ajtót nyit neked) majd belépek a fogadóba...


Külső: Ember. 1,7 láb magas, barna hosszú haj hátul összefogva, barna szem.
Jelenleg egy fekete bakancs, fekete nadrág és egy fekete ing és egy fekete köpeny van rajta. Oldalán egy kard és egy tőr látható.