Ide még adós vagyok a képekkel. :) Itt még nem voltam lusta vinni magammal a fényképezőgépet. :) És erre vissza is kell szokni. :)
Először is a lentihez hasonló nyilakkal indult a túra. :) Ilyen kiplakátolás mellett eltévedés kizárva. :) ... Gondoltuk ezt addig, amíg egyszercsak valaki vicces kedvű össze nem szedte az összes nyilacskát, és egykupacba letette őket az egyik helyen. ;) No onnantól bye-bye kényelem. :)))
A pacik elmaradhatatlan részét képezik mostanában a túráknak. :)
Ahogyan a sár is. ;)
Pár kép mindenféle comment nélkül:
Itt még megvoltak a kiragasztott nyilak. Ez a megoldás nagyon tetszett. :) Még szerencse, hogy nem volt másfele dolga a kamionnak aznap. ;)
Egy kis víz, hogy felfrissülhessünk. :) A patakon végig hidak vezettek, nem is igazi túra-feeling. Úgyhogy én már sok helyen inkább kerülgettem a hidat, hogy legyen egy kis kihívás is. ;)
Ez egy szép látvány volt:
Rózsika-forrás:
Frissítő-pont. A beszámolókban erről úgy emlékszem szinte ódák vannak zengve, itt most látszik is a teljes piknik-hangulat. :) Az is volt, nagyon jó volt. :)
Egy látkép a távoli hegyről. Hogy oda felmentünk-e, az már passz. :) Azt mondom, hogy fel, akkor jobbnak tűnik a beszámoló. ;)
A siklóernyősök földetérése. Tele volt velük az ég, gyönyörű színkavalkádot teremtve mind az égen, mind a földön. Nagyon túlzásba nem akartam vinni a képeket, úgyhogy az indulásukról nem rakok be, de arról is készült pár. Első reakcióm, amikor megláttam, hogy hatalmas ernyőkkel másznak fel a hegyre, az volt, hogy ezek se normálisak. :D No de én se vagyok az, szóval... ;)
A Hármashatár-hegy túrához kapcsolódik inkább a következő kép, végre megértettem, hogy miért is macis játszótér volt annak az indulópontja. :) Tényleg vannak macik, csak a másik oldalról kell őket nézni. ;)
Végezetül a kisvasút, gyermekvasút, úttörővasút, akármi is a mai neve... :)
