Olvastam egyszer egy novellát, amiben egy Monas apó nevű, enyhén kövérkés öregember volt a főszereplő és egyben egy nagyhatalmú varázsló. Kapta egyszer azt a feladatot, hogy állítsa meg az időt. Felment hát a toronyba a "megrendelővel" és ott... nem csinált semmit. Kérdezte a csóka, hogy na, mi lesz? Mire az öreg: kész van.
Eddig ez tetszett nekem a legjobban, leszólta a mágusok idióta látványhókuszpókuszát, mondva, hogy a varázsláshoz tudni kell, nem hadonászni vagy bármi egyéb idétlenséget, mert az belülről jön és ő tudott
