A.C.T.U.S. - Solipsismus Absolutus
A kezdetek kezdetén nem volt istenem.
Magam voltam önmagam ősoka.
Semmit sem akartam, semmi után sem sóvárogtam.
Puszta lét voltam, a magam valójának ismerője.
Mielőtt a teremtmények lettek volna,
Isten sem volt Isten, ő volt, aki volt.
És miután a teremtmények teremtett lényekké lettek,
Isten önmagában azután sem vált Istenné,
Hanem a teremtményekben vált Istenné.
Isten mindenektől szabad,
Ezért minden, ami van, az Ő!
Magamra esküdtem, nem sodor a szél,
Bennem ébred a fény.
Az elszakadásban, szabadon mind a magam, mind Isten akaratától,
Szabadon a teremtés minden művétől, sőt, magától Istentől is,
Sem teremtmény, sem Isten nem vagyok többé!
Hanem vagyok, aki voltam...
És aki leszek örökkön-örökké!!
Az elszakadásban eszmélek rá,
Hogy Isten és én, egyek vagyunk!
Ekkor az vagyok, aki voltam.
Sem nem növekszem, nem fogyatkozom,
Mivel én vagyok a mindenséget mozgató,
Mozdulatlan ősok!
Önmagamat akartam, ezen kívül semmi mást.
Amit akartam, az voltam, és ami voltam, azt akartam!
Ott szabad voltam Istentől, szabad minden dologtól.
Önmagamat akartam, ezen kívül semmi mást.
Amit akartam, az voltam, és ami voltam, azt akartam.
Ott szabad voltam Istentől, szabad minden dologtól.
Magamra esküdtem, nem sodor a szél,
Bennem ébred a fény!
Önmagamat akartam, ezen kívül semmi mást.
Amit akartam, az voltam, és ami voltam, azt akartam!