Miért rúgtam ki a titkárnőmet?
Két hete volt a 50. születésnapom. Egyébként sem éreztem magam
valami fényesen..
Lementem reggelizni. A feleségem azt sem mondta: Jó reggelt,
nemhogy Isten éltessen. ...
A gyerekek sem mondtak semmit, teljesen hidegen hagytam őket.
Úton az irodába már teljesen levert voltam.
Bementem az ajtón és Mari, a titkárnőm felállt és így szólt:
Isten éltesse sokáig, főnök!
Na, ettől egy kicsit mindjárt jobban lettem. Legalább
egyvalaki nem felejtett el!
Délig dolgoztam.
Pontban 12-kor Mari bekopogott az ajtómon és azt mondta:
- Főnök, ma van a születésnapja.
Menjünk el ebédelni, csak mi ketten!
Nem a szokásos étterembe mentünk, hanem egy hangulatos kis
falusi lokálba, hogy egy kicsit magunk lehessünk.
Ittunk két Martinit és elégedettek voltunk a kiváló ételekkel.
A visszaúton Mari azt mondta:
- Tudja, olyan szép ez a mai nap, és ma van a születésnapja.
Ne menjünk vissza az irodába! Menjünk fel hozzám és igyuk meg
ott a délutáni kávét!
Így felmentünk a lakására és kávé helyett megittunk még két
Martinit, és kényelmesen elszívtunk egy-egy cigarettát.
Egy idő után Mari így szólt:
Ha Önt nem zavarja, felveszek valami kényelmesebbet. Csak
beszaladok a hálóba, azonnal itt vagyok.
Néhány perc múlva valóban jött is. A kezében egy születésnapi
torta volt és őt követték: a feleségem, a gyerekeim és a
közelebbi munkatársaink és a
Happy Birthday-t énekelték.
És én ott ültem a heverőn, és ....... a zoknimon kívül semmi
nem volt rajtam.
__________________
by Batu
|