József Attila: Születésnapomra 
 
Harminckét éves lettem én - 
meglepetés e költemény 
csecse 
becse: 
 
ajándék, mellyel meglepem 
e kávéházi szegleten 
magam 
magam. 
 
Harminckét évem elszelelt 
s még havi kétszáz sose telt. 
Az ám, 
Hazám! 
 
Lehettem volna oktató, 
nem ily töltőtoll koptató 
szegény 
legény. 
 
De nem lettem, mert Szegeden 
eltanácsolt az egyetem 
fura 
ura. 
 
Intelme gyorsan, nyersen ért 
a „Nincsen apám” versemért, 
a hont 
kivont 
 
szablyával óvta ellenem. 
Ideidézi szellemem 
hevét 
s nevét: 
 
„Ön, amig szóból értek én, 
nem lesz tanár e féltekén” - 
gagyog 
s ragyog. 
 
Ha örül Horger Antal úr, 
hogy költőnk nem nyelvtant tanul, 
sekély 
e kéj. - 
 
Én egész népemet fogom 
nem középiskolás fokon 
taní- 
tani! 
 
1937. ápr. 11. 
		
	
		
		
		
		
		
		
			
				__________________ 
				Mert ott van az erő, az egyszerű magyarban 
Egyenes derékkal, áll minden viharban
BimmBimm  (#233333) 
 
Éplista számító
			 
		
		
		
		
		
		
	
		
		
	
	
	 |