[SzaTo]

Originally Posted by monro

Szató írj már valami verset, mert le van ülve a topic
Legyen benne lécci, hogy mennyit fejlődünk és növekszünk állandóan és, hogy milyen hatalmas a mi tudásunk meg hasonlók

Az átalakulás

A természet rendje, hogy megújul,
Közben az Anyaföld nem búsul.
Nagymértékben gyarapszik a heki,
Igaz közben kopik a teki.
Ütemesen növekszik, fejlődik a Szkarabeusz,
Ha akar sem ér utol magában a Lábremegusz.
Hiába a kitartó termelés, mi Gavaj mögött áll,
Számunkra még messze a földhatár
Egy teljes klán finanszíroz egyet,
De a lassú víz elmossa a hegyet!

Nem akarom aranyozni magunkat,
Nézd csak meg a platina fogainkat!
Stabilan beékeltük magunkat a Topba,
Bevéstük nevünket a Hódítóba!
Békeidőben sem lustul ám a banda,
Agyat tornásztatva készül a hadra.
Az ötleteket megvitatjuk a tanácsban,
Szavazatra nincs szükség, összhang van
A kis törpénk ki amúgy kocsmát is vezet,
A nagy tudásával minket felvértezett.
Belopta magát életébe a játék,
De tudja itt nem a lét a tét.

Alakulunk bizony nagyütemben át,
Alig győzzük kitermelni a tömérdek fát.
De mivel a szellemünk csiszolása folyamatos,
Egy országunk se lesz fapados.
Taktikát, furfangot nem spóroljuk ki,
És természetesen mindig van itt valaki!
Sokat kell számolni, de ez már rutinná vált,
A folyamatos figyelés meghozza a hasznát!

Végezetül, hogy a kérésnek eleget tegyek,
Gyorsan írok ide egy kis rímet

Mennyit fejlődünk és növekszünk,
Hatalmas tudásunkkal egyre öregszünk